Új blog!

Hello mindenki!

Újabb történettel álltam elő, amit végre hónapok után a nagy közönséggel is megosztok! Ma este kerül fel az első rész, remélem látok majd pár ismerős arcot is! Kérlek nézzetek be és hagyjatok nyomot magatok után!

Epilógus

Drága olvasóim!
Sajnálom, hogy ennyi idő itán jelentkezem csak az utolsó fejezettel, de egyszerűen nem volt energiám és ihletem megírni. Azonban most itt vagyok és nagyjából elégedetten teszem közzé a befejezést!
Nagyon hálás vagyok értetek, hogy kitartottatok mellettem és fáradhatatlanul olvastátok a fejezeteimet! Remélem nem okozom csalódást ezzel a résszel. Nekem így teljes a történet és remélem ti is egyet fogtok érteni vele!
Azt nem tudom, hogy valaha fogok-e új történetbe bele kezdeni, de ha igen, ígérem jelezni fogom nektek! Köszönök mindent! Kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! 
xxAlexis



2020. november 4.:
[zene]
Borongós az égbolt. A nap szikrázó sugarait hatalmas felhők takarják el. Bármelyik pillanatban elkezdhet zuhogni az eső. A táj szürkébe borul. Mintha a színek kifakultak volna és fekete fehérben pompázna minden. Lassú léptekkel közelednek az emberek a sírhelyhez. A lelkész összeszorult torokkal kezdi el a gyászmisét. A felhő teljesen beborítja az eget, ezzel még élettelenebbé téve a környezetet. Minden jelenlévő összerezzen, mikor a pap kiejti az elhunytak nevét. Fájdalmas könnycseppek folynak végig az arcokon. Leírhatatlan érzés lengi körbe a helyszínt. Nehéz súly telepszik az emberek vállára. Megfoghatatlan érzelmek tőrnek fel bennük, minden figyelmeztetés és magyarázat nélkül. Nem értik, miért kellett ennek megtörténnie. Nem értik, miért halt meg a két legjobb barátjuk. Nem látják át a dolgokat. Nem tudják mi zajlott le a háttérben. Nem érthetik, mi miért történt.
- Köszönöm, hogy ennyien eljöttek ma. Szomorú, hogy ilyen körülmények között kell újra találkozni a rég látott rokonokkal, batárokkal - mély lélegzetet véve felemeli fejét és végig vezeti smaragdzöld szemeit a közönségen. Könnyfátyol takarja el férje biztató pillantását, de tudja, hogy ott van és támogatja, ami megnyugvást jelent neki, még ha közben darabokra hullott az élete. - Nehéz volt számunkra az elmúlt pár nap. Szinte lehetetlen épp ésszel felfogni, hogy szeretett barátaink ilyen fiatalon eltávoztak az élők sorából. Cassandra Anne Lane, a legjobb barátnőm volt. Több mint 15 éve hívhatom őt így és ezen a halála sem változtat semmit. Senki nem veheti el tőlem ezt. Mert bár nem fogom tudni felhívni nap, mint nap és nem fogjuk a játszótérre vinni a gyerekeinket és nem tárgyaljuk ki a legfrissebb eseményeket, a legjobb barátnőm marad. A testvérem. Hiányozik. Leírhatatlan, hogy mennyire. Tudják, a Michael-el való kapcsolata nem volt egyszerű, de mégis mikor egymásra néztek látni lehetett a szerelmet. Azt a szerelmet, ami mindent átél, ami mindenen átsegít. Feltétel nélkül szerették egymást. Bármit megtettek volna egymásért és részben ez juttatta őket ide. Ez a felemésztő szeretet az oka annak, hogy most a temetésükön vagyunk. Ennek köszönhetően kell végleg elbúcsúznom tőlük. Ezért vesztettem el a legjobb barátnőmet - hangos zokogás tőr fel belőle. Próbált erős maradni, de a veszteség, amit elszenvedett, áttörték a felállított falakat. Egy bánatos borostyán tekintetű férfi áll mellé, átkarolja, de nem kíséri le a pódiumról. Megköszörüli a torkát, majd beszélni kezd.
- Mint már elhangzott, nehéz időszakon megyünk most mind keresztül. Próbálunk magyarázatot találni arra, hogy miért törtét, ami történt, de kettejükön kívül senki nem tudja. El kell temetnünk a kérdéseinket, a fájdalmunkat velük együtt. Csak a kedves emlékeknek kell megmaradni. Arra kell emlékeznünk, hogy mennyire szerették egymást, hogy milyen boldogok voltak, hogy mennyire szerették a kislányukat. Az emlékeink idővel megfognak fakulni. Nem engedhetjük, hogy a hiányos részletek, elhomályosítsák az irántuk érzett szeretetünket. - megsimítja a nő vállát, akinek zokogása kezd alább hagyni. Óvatosan magához szorítja és elvezeti a koporsók mellé. Egy-egy marék földet felvesznek és rádobják a fadobozokra. Maguk mögött hagyva a helyszínt elindulnak az autók felé. 

Üveges tekintetek merednek a nappaliban felállított asztalra, amin frissen készített étel van tálalva. Senkinek nem megy le egy falat sem a torkán. A temetésre érkezett vendégek már rég elmentek. Egyikük sem volt közeli hozzátartozó, így nem tartották tisztességesnek, hogy maradjanak a fogadásra.
- Szép beszéddel készültél Holy - Selena hangja erőtlenül töri meg a csendet. Órák óta nem szólalt meg senki, de már eljött az ideje annak, hogy megbeszéljék a dolgokat. - Az ügyvéd bármelyik percen megérkezhet, nem akarjátok kicsit rendbe szedni magatokat? - tekintete Justin és Holy között cikázik. Egyik sem felel. A férfi feláll, közelebb megy aggódó feleségéhez és apró csókot lehel arcára.
- Ideje lenne lazítanod egy kicsit. Napok óta te tartod bennünk a lelket. Te szerveztél meg mindent. Az ügyvéddel már elbírunk nélküled is. Menj fel a gyerekekhez - hálás pillantást vet férjére az asszony, majd még utoljára körbenéz és végleg elhagyja a szobát.
- Nehezen bírom elviselni a mézes-mázas aggodalmát - a szúrós megjegyzés Holy ajkait hagyja el. Justin-ban elpattan valami. Hirtelen mérhetetlen haragot kezd el a nő iránt táplálni. Minden erejét össze kell kaparnia, hogy ne sértse meg Holy-t semmivel. Tudja, hogy csak a gyász és a fájdalom beszél belőle. Nem gondolja komolyan.
A bejárati ajtón kopognak. A szobában megfagy a levegő. Megérkezett az ügyvéd. Justin lassú léptekkel indul meg az ajtó felé, hogy beengedje a vendéget.
- Jó estét Mr. Bieber - üdvözlés ként kezet ráznak, majd megjelennek a nappaliban. Az újonnan érkezett férfi helyet foglal a kanapén, kinyitja táskáját és egy vastag borítékot vesz ki belőle. "Mr és Mrs Taylor". Ez áll rajta nagy nyomtatott betűkkel. - Kérem fogadják őszinte részvétemet. Nagyon sajnálom azt, ami a barátaikkal történt. - szomorú tekintetét végig vezeti a társaságon, majd a kezében lévő borítékra pillant. Megköszörüli torkát, majd újra megszólal. - Tudják elég érdekes, hogy a baleset előtt néhány nappal Mike felkeresett, hogy elintézze a biztosításukat és a végrendeletet. - pletykára éhes szemekkel néz körebe, de megkövült pillantásokon kívül mást nem kap.
- Nem térhetnénk a lényegre? - Justin kemény hangjára összerezzen. Lassan és óvatosan felnyitja a borítékot, kiveszi belőle a lapokat. Mély levegőt vesz és elkezdi olvasni a szokásos sablon szöveget. Majd az elhunytak vagyonára kerül a sor.
- A házat eladásra bocsájtják és a pénzt, a biztosítási összeggel együtt, amit egyik, másik vagy minkét szülő elhalálozása esetén, egy számlára kell letenni Rosalie nevére, aki majd csak 21 éves korában juthat a pénzhez. Mike vállalkozását egy bizonyos Ryan Butler személyre hagyták, akit az elkövetkező napokban fogok felkeresni. Kislányuk, Rosalie, Mr és Mrs Bieber-re hagyják, azzal a feltétellel, ha sajátjukként fogják felnevelni. Ami annyit takar, hogy a nevére kell venni-e a kislányt Mr. Bieber. Ha nem hajlandó ezt megtenni, akkor - nem tudja befejezni a mondatát, mert Holy-ból harsány nevetés tör fel. Mindenki megrökönyödött tekintettel néz a nőre, aki könnyeit törölgetve hisztérikusan nevet.
- Ryan Butler-re hagyják a céget? El a legjobb vicc a világon. - megtörli arcát, majd elkomorul tekintete - Annak a rohadéknak a hibája, hogy halottak - mély hallgatás követi az erőteljes kijelentést.
- Ezt mégis hogy érti? A rendőrség szerint senki nem tudja, hogy pontosan mi történt - az ügyvéd hangja elakad, mire befejezi a mondatot. Értetlenül pillant a nőre, majd Justin-ra. - Mit ért az alatt, hogy Ryan Butler a felelős az ügyfeleim haláláért? - nem kap választ.
- Kérem folytassa. Milyen teendőnk van még, hogy rendezve legyen az ügy? - Justin rekedtes hangon szólal meg. Szemeböli üresség tükröződik. Nem kíván több időt sem Holy, sem az ügyvéd társaságában eltölteni.
- Más nincs. Az alkalmazottak megkapták a végkielégítéseket. A ház már meg lett hirdetve és Rosalie nevére is megnyittattam egy bankszámlát, amin már a szülők biztosítási pénze rajta van. A temetés is meg volt. Az ügyet lelehet zárni. - tárgyilagos közöl mindent. Összepakol. Egy példányt a végrendeletekből lerak az asztalra. Mielőtt azonban még távozna Holy-ra szegezi tekintetét - Kisasszony, ha komolyan gondolja az előbbieket, kérem keressen fel az irodámban - nem várja meg Holy reakcióját, csak kilép az ajtón. Justin bezárja mögötte, majd ahogy megfordul hátát a hideg fának dönti. Végig vezeti tekintetét a lépcsőn, ahol az egyik fokon hőn szeretett felesége ül és figyeli őt. Szomorkás mosoly jelenik meg a nő arcán. Lassan feláll és lelépdel a lépcsőn, hogy magához ölelje férjét. 
- Holnap elmegyünk a gyámhivatalhoz és elintézzük a papírokat, hogy törvényesen is a mi lányunk legyen Rosie. Szükségünk van egy kis jóra is az életünkben - szemei könnybe lábadnak, ahogy az elmúlt eseményekre gondol.
- Szánalmasak vagytok. Hogy tudtok a tükörbe nézni reggelente? Te még csak nem is szeretted Cassy-t - Holy szavai hallatán megfagy a levegő. Selena mély lélegzetet vesz és közelebb lép a másik nőhöz.
- Ne merj így beszélni velem a saját házamban. Nem tudod, hogy milyen kapcsolatom volt Cassy-vel, mert miután összeházasodtak Mike-al te megszakítottad vele a kapcsolatot, míg én felkerestem és segítettem neki kihozni Mike-ot a börtönből. Semmit nem tudsz rólam és mégis gyűlölsz, pedig az utóbbi hetekben nekem köszönheted azt, hogy a családod még egyben van - hangja kimért, tárgyilagos. Holy megdöbben, hogy ilyen választ kapott Selenától, a mindig kedves és gondoskodó nőtől. Feláll a kanapéról. Felveszi a kabátját és kisétál mellettük az ajtón.

Soha többé nem beszéltek arról az estéről, mikor megtudták, hogy legjobb barátaikkal mi történt. Tovább léptek és boldogságban élték az életüket. Holy végül felkereste az ügyvédet és Cassy levelét átadva neki tett feljelentés Ryan Butler ellen, akit életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték el. Holy és Harry, ezután végre nyugodt életet élhettek és békességben tudták felnevelni három elragadó gyermeküket. Selena és Justin nem vállalt több gyereket Thomas-on és Rosalie-n kívül. Az életük egyszerű kertvárosi volt. Rosie sosem tudta meg, hogy nem Justin és Sel a szülei, ezzel is tiszteletben tartva Cassy és Mike kérését, azonban hallotta és ismeri is szülei történetét. Sel rengeteget mesélt a kislánynak, Cassy néniről és Mike bácsiról, akik úgy szerették őt, mintha az ő lányuk lett volna.





In Memory of Cassandra Lane & Michael Taylor

Harmincötödik fejezet

2020. október: - Cassy levele Holy-nak

Drága Holy-m,

[zene]
Most biztos teljesen letört vagy. Szembesülnöd kellett azzal, hogy a legjobb barátnőd elment, hátrahagyva a kislányát, akit nem engedett, hogy te nevelhess fel. Bocsánatot kérek érte. Tudom, hogy nem fair. Tudom, hogy azért választottuk egymást, gyermekeink keresztanyjának, hogy ha bármi történne az egyikünkkel, akkor a másikunk magához veszi a gyerekeket és sajátjaként fogja felnevelni. Ne haragudj rám érte, de hidd el nekem, a továbbiakban megfogod érteni, hogy miért Justin-t kértük meg, hogy nevelje fel Rosalie-t.
Erősnek kell lenned. Nem engedheted meg, hogy a gyász felemésszen. Ne arra gondolj, hogy elvesztettél, hanem arra, hogy várok rád odaát! Sok emléket gyűjts, amit majd megoszthatsz velem, ha eljött az ideje. Szerettelek. Te voltál a legjobb barátnőm, a támaszom, a testvérem. Bármi volt, te mindig mellettem voltál és számíthattam rád. Most is szükségem van rád. Meg kell, hogy tegyél értem valamit, de előbb figyelmesen olvasd el, amit írni fogok neked.
Holy. bármit is fognak neked a rendőrök mondani, tudnod kell, hogy egy merénylet áldozatai lettünk. Szövetkeztek ellenem és Mike ellen. Kitervelték azt, hogy megölnek minket, mert túl sokat tudtunk.
Annak ellenére, hogy legjobb barátnők voltunk évekig, sok mindent nem mondtam el neked. De nem jó kedvemből, csak egyszerűen nem beszélhettem róla. Titokban kellett tartanom, hogy biztonságban tudhassalak téged. Kérlek, ne haragudj rám ezért. Azt hittem jót teszek azzal, ha elhallgatom előled az igazságot. Már bánom, hogy hamarabb nem beszéltem neked ezekről a dolgokról. Lehet akkor máshogy alakult volna az életem, de most már késő a múlton rágódni. Csak a jövőre kell koncentrálni. Legalábbis neked arra kell. Nekem már nem sok van hátra. Optimistának kellene lennem, de érzem, hogy utolsó óráimat élem meg és felemészt a tudat, hogy nem tudtam személyesen elbúcsúzni tőled. Sajnálom, hogy egy levélben kell megtudnod mindent, de ez is jobb, mint a semmi.
Nem csak a saját történetemet fogom bemutatni neked, hanem azokat az emlékeket és eseményeket próbálom meg össze írni, ami a ma esti történéseket szülte. Nehéz lesz mindenre vissza emlékezni, de kérlek ezt nézd el nekem. Tudd be feledékenységemet annak, hogy Rosalie is jelen van és felemészt minden erőt bennem, hogy ne a karjaimban tartsam, ameddig csak még tudom. Fájdalmas ezzel a tudattal élni, de annak reményében, hogy neki boldog élete lehet, bármit feláldoznék.
Minden 2013. nyarán kezdődött. Akkor ismerkedtem meg Mike-kal. Egy rendes, jószívű sráccal, aki kisfiús mosolyával egyből levett a lábamról. Randizgattunk, de sose mertem bemutatni, se neked, se anyának, mert volt egyetlen rossz tulajdonsága: rosszul kezelte az indulatait, így volt pár alkalom, hogy erőszakos volt, de annyira sosem, hogy tényleges fájdalmat okozzon, vagy elijesszen magától. De aztán egy végzetes estén találkoztam Justin-nal. Megmentett Mike erőszakos kitörésétől és abban a pillanatban, ahogy megláttam, hogy majdhogynem halálra verte Mike-ot értem, beleszerettem. Nem ismertem, nem tudtam róla semmit, de valami vonzott hozzá. Aztán amikor megtudtam, hogy táncolni fogunk a klipjében és lehetőségem lesz újra találkozni vele, egy belső felindultságtól vezérelve szakítottam Mike-kal. Valamiért már akkor azt éreztem, hogy lesz esélyen Justin-nál. És milyen igazam lett. Az egészben a meglepő az, hogy Justin is érzett valamit, ami egymáshoz kapcsolt minket. De persze Mike mérhetetlenül haragudott rám, amiért pár hétre a szakításunkra én már Justin mellett parádéztam a fotósok előtt. Azonban hiába kaptam meg a férfit, akire vágytam, nem éreztem boldogságot. Valószínűleg azért, mert anya közben súlyosan megbetegedett és nem volt pénzem arra, hogy a legjobb kezelést megkaphassa. Ekkor még nagyobb szükségem lett arra, hogy felkeltsem Justin figyelmét és azzal az ajánlattal, amit neki tettem, sikerült is. Ezzel a résszel te is tisztában vagy, hisz már az elején leakartál beszélni róla, sikertelenül. És nem csak ez volt az egyetlen probléma, ami felmerült. Mike bosszút akart állni Justin-on, amiért megverte és rabul ejtette a szívem egy buliban, ahol először pillantottam meg, miközben még az ő barátnője voltam. Gondolom most már rájöttél, hogy mi a nézeteltérés a két fiú között. Mi más lenne, ha nem én? Szánalmas, ahogy játszadoztam velük. Szinte undorodom magamtól, ha vissza gondolok rá. De a dolgok még csak most kezdenek el bonyolódni. Mike szövetségeseket keresett és legnagyobb szerencsétlenségünkre Ryan-nel állt össze, Justin gyerekkori legjobb barátjával. Mivel akkoriban még jóban voltak és bizalmas kapcsolatuk volt, készséggel szolgáltatott ki információkat rólunk. És, ha ez nem lett volna elég, a folyamatos bűntudat és őrlődés arra késztetett, hogy drogfüggő legyek. Bizonytalan voltam. Nem voltam biztos a döntéseimben, így visszacsináltam mindent. Szakítottam Justin-nal és visszamentem Mike-hoz. Őszintén elmondtam neki, hogy mi volt az igazi oka, hogy elhagytam őt. Megértett, de addigra már késő volt. Ryan olyannyira beleélte magát abba, hogy tönkre tegye régi barátját, hogy bármit mondtunk neki, hajthatatlan volt. Keresnünk kellett egy másik kiutat. Egy olyat, ahol senkinek nem fog bántódása esni, de történt egy tragédia. Elois Black, Ryan nagy szerelme, túladagolta magát a Mike által árusított szertől. Az egészet Justin-ra kente, aki több mint egy hónapig börtönben volt. Tanácstalanok voltunk, de abban mindketten egyetértettünk, hogy Justin-nak szüksége lesz rám, valakire, akire támaszkodhat, de esélyem se volt segíteni neki. Letartóztatták és nem engedték, hogy látogassam. Így míg ő a börtönben volt, Mike-kal elkezdtünk önvédelmi órákat venni, hogy ha Ryan esetleg utánunk jönne, akkor ne védtelenül álljunk fel vele szemben. Nem szerettem Mike-ot. Gyűlöltem, amiért nem engedte, hogy Justin-nal legyek. Tudom, hogy a saját biztonságunk érdekében nem engedett el. De akkor is. Vágytam Justin-ra. Mindennél jobban vele akartam lenni és nagyon nehéz volt távol tartani magam tőle. Azon az este, mikor elhoztad őt hozzám, amikor elküldtem, valami megváltozott bennem. A Mike iránti gyűlöletemet, arra használtam, hogy egyre jobb és jobb legyek a kiképzéseken. Ezért nem jártam táncórákra. Még sem állíthattam be kék zöld foltosan. Még azt hitték volna, hogy bántalmaznak. Aminek csak nagyon kicsi alapja volt. Mike, csak akkor volt erőszakos és kezelhetetlen, ha begyógyszerezte magát, ami akkoriban, minden napos eset volt. Addig bírtam mellette, míg meg nem találtam a levelet. Azon az estén döntöttem el azt, hogy kettős életem lesz. Egyszerre leszek Mike-kal és Justin-nal, úgy, hogy a két fél ne tudjon egymásról. De ezt a terhet nem bírtam józanul elviselni. Újra használni kezdtem a szereket, nem is figyelve, hogy mit nyomok magamba. Csak az volt a lényeg, hogy boldognak tűnjek, de belül millió darabra voltam zúzva. Ebben az időszakban romlott anyu állapota, és pár nap alatt el is vesztettem őt, örökre. Ekkor jött az a csodás ötletem, hogy ha meghalok, minden megoldódik. Egy időre igazam is lett, mert a kóma és az amnézia párosításával pontosan ezt értem el. De az ébredés fájdalmasabb volt, mint bármi, amit addig átéltem. A férfi, akit szerettem, azt hitte halott vagyok. A férfi, aki szeretett, szintén abban a tudatban élt. Egyedül voltam, szerelemre éhezve. Aztán az egyik önsegítőcsoport találkozó után, belefutottam Mike-ba, aki míg én kiütve a kórházban feküdtem, rendbe tette az életét. Elvonóra ment és testőrt képzett magából. Egy jól menő biztonsági cégnél dolgozott, ahol ma már ő a vezető. Megengedte, hogy megismerjem az igazi énjét és visszafordíthatatlanul beleszerettem. Még sose éreztem senki iránt így. Még Justin iránt sem. Mindent megbocsájtottam neki és ő cserébe a szeretetét és a jövőjét adta nekem, ami akkor már meg volt pecsételve. Ugyanis Ryan nem adta fel a harcot. Te abban a hitben voltál, hogy Ben-nel járok, de akkor már rég Mike barátnője voltam. Ben csak a személyi testőröm volt. Csak megjátszottunk mindent, hogy azt higgyétek, hogy biztonságban vagyok. Pedig nem voltam. Magam sem értem, hogy történt az egész, de egyik napról a másikra, azt fedeztem fel, hogy elvesztettelek titeket. Téged, Harry-t, Justin-t és még Selenát is. A barátaimat, akik egykor a családot jelentették nekem.
Gondolom emlékszel még arra a jellegzetes karácsonyunkra, nagyapádék nyaralójában. Hogy is felejthetnéd el, hisz benned, csak akkor tudatosult, hogy eltávolodtunk egymástól. Sose ismertük volna be, de mindketten éreztük, hogy valami közénk állt.
Azon az estén több dolog is említésre került. Gondolok itt a lövöldözésekre, a tűz esetre, de már hozzá írhatjuk a listához New York-ot is.
Az első alkalom, hogy Mike rá lőtt valakire közölünk, vagyis rám a színházban, bosszúból volt. Haragudott rám, amiért elhagytam és haragudott Justin-ra, amiért nem tett boldoggá. Mondanom sem kell, hogy be volt lőve, így csak homályosan emlékszik rá, de ha én megbocsájtottam neki, akkor neked is meg kell.
A második eset, hogy fegyver kerül elő, a kórházban volt, bár erre én nem emlékszem, mert épp a műtőben voltam, de ahogy elmesélte szintén nem volt józan. Valamint még az is közrejátszott, hogy Ryan, akkor már zsarolta őt és mindent megtett volna azért, hogy kínozza Mike-ot, ami itt abban nyilvánult meg, hogy azt mondta neki, hogy miattad ugrottam le, mert elakartad venni tőlem Justin-t. Különös, hogy ha belegondolsz, akkor már nem voltam vele, és őt mégis az érdekelte, hogy boldog legyek.
A tűz eset már komplikáltabb. Oda nem azért ment, hogy bosszút álljon. Épp ellenkezőleg, azért ment, hogy életet mentsen. A cég, akinél dolgozott, ügyelt arra, hogy Selena háza biztonságban legyen, de miután benyomták a pánikgombot és bekapcsolt a tűzjelző, valakinek a cégtől ki kellett menni és ellenőrizni az épületet. Itt jött a képbe Mike. Ő volt az az ügynök, aki házhoz ment. A nála lévő fegyverre volt engedélye, de amik a kocsijában voltak nem az ő tulajdonában álltak és az tényleg igaz volt, hogy ellopták az autót. Ezt pedig csakis Ryan számlájára lehet írni.
Nos, akkor jöjjön New York, ami az utolsó állomásunk a jelenig. Azon a karácsonyi estén megrendeztünk egy emberrablást, aminek ti voltatok az igazi áldozatai. Ti csak azt láttátok, hogy magával visz. Te csak azt tudtad, hogy zaklat téged, amit meg kellett tennünk, hogy valóságos legyen az egész. Innen New York-ba költöztünk, ahol próbáltunk felkészülni a végső csapásra Ryan-nel. Azonban Mike azt akarta, hogy valóra váljon egy álmom, hogy táncolhassak a város balett társulatánál. Sosem voltam még annyira boldog, mint akkor. De túl sok titkom volt és túl nagy volt a teher rajtam. Így engem kihagytak az akcióból. Míg Mike két emberével, Ben-nel és Jake-kel egy mocskos raktárhelyiségben ellátták a baját Ryan-nek, én addig az első szóló számomhoz készülődtem és közben Justin-nal csókolóztam. Nem tudom miért tettem, de míg nekem nem jelentett semmit, addig neki a mindent jelentette. Szörnyen éreztem magam miatta. Azonban arra egyikőnk sem számított, hogy Ryan bedrótozta magát és a hangszalagot leadta a rendőrségen, így Mike börtönbe került. Fél évet kapott három rohadt ujjért. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban. Fogtam a cuccaink és elköltöztem Brooklyn nyugodt és csendes kertvárosában. Egy kis panelban laktam és csak a bosszúra tudtam gondolni.
Miután Mike kijött, azt hitte, hogy vége volt. Hogy Ryan megelégedett és békén fog hagyni minket. Ezután jött, hogy telket vettünk és elkezdtünk házat építeni, összeházasodtunk és mind e közben gyereket neveltünk. De ezt te is tudod, hisz már addigra ti is ott laktatok, csak pár utcával arrébb, mint mi. Két évig normális életünk lehetett. Aztán két napja megtudtam, hogy Ryan megtalált minket és felkészült egy végső ütközetre.
Nem tudom mi fog történni. A nappalinkba most is nyüzsögnek a biztonsági cégünk alkalmazottai. Rosie békésen alszik. Én pedig kész roncs vagyok. Félek Holy. Rettegek attól, ami történni fog. Erősnek kellene lennem, de nem megy. Félek, hogy magára kell hagynom a lányomat. Azt a személyt, akit mindennél jobban szeretek.
Egy feladatom van a számodra, állj bosszút a halálomért. Juttasd rács mögé Ryan-et. Meg kell fizetni-e azért, amit velünk tett. Azért téged kérlek erre, mert tudom, hogy te elég erős vagy hozzá. Te megfogod tenni úgy, hogy közben nem leszel  megszállott és közben felneveled a gyerekeidet. Kérlek! Ez az utolsó kérésem. Ígérem több nem lesz.
Azonban tudom, hogy a legjobban az érdekel, hogy miért nem rád hagyom Rosalie-t. A válasz egyszerű, Justin csak így tudja majd feldolgozni a halálomat. Túlságosan szeret ahhoz, hogy elengedjen. Beleőrülne, ha semmije nem maradna belőlem. Hűséges Selenához és szereti is őt, de mindketten tudjuk, hogy sose fogja úgy szeretni, mint engem. De van még valami is. Volt egy látomása, amikor meglőtték. A közös lányunkat látta és az a tudat tartotta életben, hogy van számunkra jövő. Így szüksége van Rosie-ra, aki majd rám emlékezteti és akinek szerető apja lehet.
Majd meséljetek neki rólunk, de csak akkor, ha már elég erős lesz ahhoz, hogy szembe nézzen az igazsággal. Szeressétek őt, óvjátok, de ne kényeztessétek el azért, mert elvesztett minket. Figyelni fogjuk a túl oldalról és várni fogjuk a napot, hogy újra vele lehessünk. Szeretlek Holy, ezt sose felejtsd el.
Ölel és csókol, nővéred,
Cassandra