Második fejezet

Kedves olvasók!
Köszönöm az előző részekhez írt kommenteket, a pipákat valamint a támogatásotokat! Hálás vagyok mindenért! Remélem ez is tetszeni fog! Jó olvasást!
Alexis



2013. október:

[ zene ]
Kötelességeink miatt sokszor elfelejtjük azt, ami egykor fontos volt számunkra. Elfelejtjük azt, hogy milyenek voltunk az előtt, hogy elvállaltuk volna azt a munkát. Feledésbe merül az, hogy kik vagyunk valójában. Az egykor fontos emberek, dolgok háttérbe szorulnak, majd teljes mértékben eltűnnek. Sokan mondják, hogy azokat, akik a múltunk részei voltak nem lehet elfeledni. Mindig mellettünk lesznek és, akik azt mondják szeretnek, kitartanak mellettünk és nem hagynak cserben. Együtt a világ ellen. Nekem is rengetegen mondták, hogy bármi legyen mellém állnak és ott lesznek, míg a vihar véget nem ér. De már akkor eltűntek mikor a távolból látni lehetett az eső felhőket. Egy ideig a barátaim voltak, de mihelyst megkapták, amit akartak, leléptek. Magamra maradtam. Egyedül a családomra számíthatok. Ők az egyetlen olyan emberek ezen a földön, akik őszintén megmondják a véleményüket még akkor is, ha nem kérdeztem. A család fogalma mindenkinek relatív. Minden ember mást tart és ruház fel ezzel a címszóval. Ezzel én is így vagyok. Az évek alatt rengeteg ember csatlakozott a "családomhoz". Azon személyek közül is voltak, aki ma már nem részei az életemnek. Minden egyes személy elvesztése hatalmas lyukat ütött a szívemen. Még akkor is, mikor olyan ember volt, aki rengeteget bántott, tudtomon kívül. Nem mindig vesszük észre azt, hogy bántanak minket vagy kifosztanak, még ha csak képletesen is. Rengetegszer éreztem magam üresnek az utóbbi időben. Leginkább egy bizonyos személy miatt, aki csak vett és vett egészen addig, míg mindent meg nem kapott. Nekem köszönheti azt, hogy most ott tart ahol, de ezt rajta és rajtam kívül senki nem tudja és nem is fogja. Megbántott, összetört. Neki köszönhető, hogy most ilyen vagyok. Részben miatta nyúltam illegális dolgokhoz és keveredtem bele egy olyan társaságba, ahová sose kellett volna. Még a létezésükről, se kellett volna tudnom, de már mindegy. Voltak pillanatok, amikor elhatároztam, hogy ott hagyom őket, de akkor megint egyedül találnám magam. Azt viszont nem akarom. Szépen-lassan azt vettem észre, hogy családtagnak tekintenek és ez jól esett. Őket nem érdekli ki vagyok, honnan jöttem. Elfogadtak úgy ahogy vagyok. Ritka manapság az ilyen társaság és végig gondolva értelme se lenne kiszakadni ebből a közegből. Mióta velük vagyok, életem legkirályabb bulijaira kaptam meghívásokat. Ezt sose cserélném el semmiért. Ingyen pia, dögös csajok, akiknek a nevét sem jegyzem meg, mégis engem akarnak. Arany élet. Más ölni tudna ezért. Most is velük vagyok a klubhelységben, ahol gyülekezni szoktunk. Épp egy buliba készülődnek, míg én a kanapén ülök és figyelek. Tőlem ezt a viselkedést szokták meg. Én nem kérdezek és ők sem. Végre találtam egy olyan helyet, ahol békén hagynak és senki nem kíváncsi arra épp kiről s mit gondolok, mit érzek. Nekik csak az számít, hogy kifizessem a részem és, mint az nem jelent problémát, más nem érdekli őket. Nevemet hallva állok fel egy lány kíséretében, aki ma estére a partnerem lesz. Versengés szokott lenni a csapathoz tartozó lányok között, hogy ki töltse velem az aznap estét. Elmondásuk szerint én vagyok a legjobb, de én ezt kétlem. Részegen olyan dolgokat is megengedek magamnak, amiket józanon sose tennék. Durva vagyok. Erőszakos és bármire képes vagyok, csakhogy megkapjam azt, amit akarok. Ilyen állapotban nem tudok uralkodni magamon. A kocsiban kibámulva figyelem a tájat, ami meglehetősen ismersős. Még a háznál elmondták a címet, de nem kérhetnek arra, hogy enyén ittas és bedrogozott állapotban ilyen részleteket megjegyezzek. Megkérdezem a sofőrt, aki megismétli, de a mellettem ülő, vihorászó lányoktól nem értem. Erősen gondolkodom, miért ennyire ismerős. Először az ugrik be, hogy én is itt lakom, de megnyugtatom magam, hogy én a város másik végében élek. A jármű egy legalább három szintes ház előtt parkol le, ahonnan iszonyatos hangerővel lüktet a zene.
- Sose gondoltam volna, hogy ma este itt összefutok veled, Justin - ölel magához Miley. Meglep jelenléte, mivel, ha a csapattal megyek bulizni ő oda sose jön, mondván az túl extrém neki. - Mit keresel itt? - suttogja fülembe majd eltolva magától néz szemembe, amely értetlenséget és tudatlanságot mutat. Megrakadja kezem majd az emelet felé kezd húzni. Ott a legutolsó szobába vezet és meg sem áll velem a zuhanyzóig, ahová beállít majd megnyitja a hideg vizet s magamra hagy. Pár perc elteltével veszem észre, hogy kezdek jéggé fagyni. Elzárva a csapot lépek ki, ahol ledobálom a vizes ruháimat majd magamra tekerek egy törölközőt. Fejemet fogva sétálok a szobába, ahol Miley a kanapén ülve gyújt rá. Megkínál engem is, de elutasítva foglalok helyet mellette. - Fogalmad nincs, hol vagy ugye? - teszi fel a rég megfogalmazott kérdést. Fejem nemlegesen rázom s gondolkodni kezdek. Ismerős minden, de nem tudom honnan. Kérdőn nézek rá mire mosolyog egyet majd mélyet szívva a cigiből emeli rám fáradt tekintetét. Most látszik csak rajta mennyire megtört. Megköszörülve a torkát fordítja teljes testét felém és újra szólásra nyitja a száját - De ismerős a szoba, nem? - szemöldököm összeráncolva meredek előre, hogy jobban felmérjem a terepet. Ideges leszek. Egy emlék kép ugrik be amin egy lánnyal csókolózom, akinek lába derekamon van összekulcsolva. Finoman lefektetem az ágyra majd felé tornyosúlva veszem jobban szemügyre. Gesztenye barna haja hullámosan terül szét az ágyon. Szemeit csillogva emeli rám. Tökéletes alakját egy egyszerű, vékon nyári ruha takarja melynek válla lecsúszott. Majd megállapod tekintetem az arcám mely először homályos. Kicsit koncentrálnom kell majd végre kitisztúl. Nem. Az nem lehet. Mit keresek én itt? Dühösen ugrom fel és sietek ki a teraszra. Miley követ majd megsimítva vállam kérdezi meg, hogy haza vigyen-e. Elfogadom ajánlatát. A fürdőben magamra veszem még mindig csurom vizes ruhámat majd késznek nyílvánítom magam az indulásra. A folyosón víz nyomokat hagyok, amit a mellettem sétáló lány egy elfolytott kuncogással nyugtáz. Sose értettem miért gondolják azt az emberek, hogy a hideg víz jót tesz egy részeg és bedrogozott személynek. Pedig szerintem a friss levegőnél nincs hatásosabb, legalábbis nekem. Hamar kikecmergünk a tömegből, de még mielőtt kilépnék megpillantom őt, amint annak a köcsögnek az ölében ül és nevet. Mérhetetlen düh fog el. Neki nem lenne szabad ilyenné válnia. Ő sosem volt rossz. Egy megtestesült angyal volt. Ez az énje akkor került elő, hogy szakítottunk. Miattam lett ez belőle. Kezem megfeszül, ahogy egy érintést veszek észre felső karomon. A még mindig mellettem álló lány próbál elfordítani kisebb nagyobb sikerrel. Megadva magam hagyom, hogy a kocsihoz támogasson majd onnan haza vigyen.


A nap sugarai erős fénnyel borították be a szobát. Kezem szemem elé emelem, hogy felmérjem a terepet körülöttem. A helység, ahol feküdtem úgy nézett ki, mint amin most söpört végig egy tornádó. A ruhák szanaszét dobálva, a bútorok összetördelve és felborulva hevertek a földön. Egy pillanatra megijedtem látva a földön heverő ruha darabokat, de magamra pillantva győződtem meg arról, hogy még mindig a tegnapi ruha van rajtam. Felülve vettem észre, hogy a másik kezemben egy üveg van, mely minden bizonnyal alkoholt, pontosabban vodkát tartalmaz. Őszinte leszek. Fogalmam sincs, hogy mi történt a múlt éjjel. Arra még emlékszem, hogy Miley-val a kocsiban ülünk és nevetünk valamin, de a többi homály és az nagyon zavart. Sose volt még ilyen velem, hogy kiestek volna dolgok. Elég sokszor voltam már berúgva és eddig ez az első ilyen eset. Nagyot kortyolva az üvegből teszem le az asztalra majd fejemre húzva a takarót döntöm el, hogy ma aludni fogok. Azonban hangos csapkodásra és kiabálásra leszek figyelmes, ami a földszintről szűrődik be a zárt ajtón. Fontolóra veszem, hogy lemegyek, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bármit is tegyek. Hangosan kattan a kilincs majd ütődik neki a falnak. Ezek szerint valaki bejött. Nem mozdulok. Úgy gondolom, ha látja, hogy nem vagyok fent el megy és hagy pihenni. De mikor megérzem, hogy lehúzzák rólam a meleget nyújtó takarót felmorgok. Megfordulva találom szembe magam édesanyámmal, akinek szinte semmit nem tudok leolvasni arcáról. Látszik rajta, hogy érzelmek kavarognak benne. Nem tudja hogyan reagálja le a helyzetet. Fejét megcsóválva megy az ablakhoz, amit teljesen kitár ezáltal friss levegő árad a szobába. 
- Egy órád van - mondja végül érzelem mentes hanggal majd távozik. Összekaparva magam az ágyról veszem célba a fürdőt. Ledobálva ruháimat állok a zuhany alá. A forró vízcseppek jól esnek fáradt testemnek, de mikor alkaromhoz ér éles fájdalom nyilall belém. Értetlenül kapom fejem az érintett területre, amin piros csíkok valamint szúrásnyomokat fedezek fel. Percekig meredek karomra. Sose gondoltam volna, hogy valaha olyan szintre fogok süllyedni, hogy vagdosom majd magam. A tűnyomokat már kezdtem megszokni, de a vágás hideg zuhanyként ér. Hiába dörzsölöm nem tűnik el. Ennek biztos nyoma fog maradni. Nagyszerű. Még egy dolog, amit rejtegetnek kell. - Justin, igyekezz már - hallom meg anya ideges hangját. Kezem a csaptelephez vezetem, de ahelyett, hogy elzárnám a hideg felé fordítom. Tűröm a fájdalmat, hisz megérdemlem. Legalább tíz percig állok ott, míg nem megelégelem anyám dörömbölését. Kiszállva a zuhany alól tekerek magamra egy törölközőt, majd elővéve a hajszárítót kezdek normális frizurát készíteni magamnak. Bezselézve, megigazítva még utoljára nyilvánítom késznek. A szobámban a szekrényemhez sétálok ahonnan egy fekete nadrágot és egy szintén fekete pólót veszek fel majd rá egy barna bőrdzsekit. Mire kész leszek kint a nap már lenyugvóban van. Lesétálok a lépcsőn, ahol legalább húsz ember sürög-forog. Persze, hisz ma forgatás van. Teljesen kiment a fejemből. Szét nézve keresem a rendezőt. Idegesen kapja felém fejét majd az órájára mutatva tudatja velem, hogy késtem. Nem kéred bocsánatot, hisz tudom úgy sem számítana. Keresve egy üres széket ülök le. Telefonom elővéve kezdek úgy tenni, mint aki valami fontosat csinál. Pedig csak a régi képeket nézegetem, amikor még együtt voltam Vele. 
- Nagyon szép barátnőd van - hallok meg egy csilingelő hangot magam mögül. Ijedten kapom felé tekintetem. Meglep jelenléte, de utána beugrik, hogy muszáj itt lennie, hisz benne van a klipben. 
- Már nem a barátnőm - közlöm vele, mire egy sajnálkozó pillantást küld felém. Ez az a nézés, amivel az őrületbe tud kergetni bárki. - Ne nézz így - bántásnak szánom a mondatot, de Ő erre fogja és leül mellém. Egész testével felém fordul majd azt veszem észre, hogy kezét nyújtja. - Justin - mondom kicsit zavartan a nevem. Miért csinálja ezt? Hisz már találkoztunk.
- Cassandra - mosolyog rám édesen. Furcsa közvetlensége, de mélyen, legbelül jól esik. Látom rajta, hogy mondani akar valamit, de a koreográfus kiált neki. Ez véget vet a még el sem kezdett beszélgetésünket. Végig nézem ahogy kecses mozdulatokkal sétál főnökéhez. Végre tudom a nevét. Nem tudom miért van furcsa érzésem, de mióta először találkoztunk valami megfogott benne. Mondjuk lehet ehhez köze van annak, hogy majdnem semmiben volt....

4 megjegyzés:

  1. Drága Jordim!

    Hogy őszinte legyek nagyszerűen letudod írni ezt a bulizós életet, pláne hogy még fiú szemszögből is. Nagyon tetszik ahogyan azzal a monológgal indítottál, majd áttérünk egy bulis részre, ahol titokzatos dolgok derülnek ki Justin-ról. Profin belehelyezkedtél az ő személyiségébe és életfelfogásába ezért is tudod ilyen jól átadni. Kész profi író lettél!!!
    Meglepett, hogy Miley is ott volt, de legalább hazavitte.
    És ez a Cassandra nagyon szimpatikus, örülök hogy Justin-nak is.
    Várom már a következő részeket!!!

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Hatalmas köszönet a dicséretért. Komolyan alig tudom elhinni, hogy ezt mondod. Őszintén meg vallva nagyon élvezem, hogy fiú szemszögéből írhatok és szerintem is egész jól megy. Profi? Ugyan kérlek...
      Vasárnap érkezik!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  2. Drága Jordi!

    Már nagyon vártam ezt a részt, és egyszerűen oda voltam érte. Sok még bennem a kérdőjel, amiket nem tudok de várom az információkat! ;) Engem is meglepett Miley feltűnése, kíváncsi leszek milyen szerepet szánsz neki, rendes volt Justinnal. Csodásan írtál le mindent!! Profi munka! Cassandra karaktere máris megfogott és többbet szeretnél megtudni róla, szóval várom a jövő hetet! :) Siess!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Nagyon örülök neki, hogy tetszett! Remélem majd minden kérdésedre választ tudok adni! Hidd el lesznek még meglepetések! Köszönöm a dicséretet és a támogatást!

      Jordi

      Törlés