Negyedik fejezet

Drága olvasóim!
Köszönöm kedves szavaitokat. Rengeteget jelent a véleményetek és a támogatásotok. Ehhez a részhez annyit fűznék hozzá, hogy rövid is lett valamint, kicsit elgondolkodtatóbb is, mint terveztem, de majd csak ez után fog beindulni a történet. Tudom, hogy sok kérdés van bennetek, de majd mindenre fény derül, ígérem! Remélem tetszeni fog és hagytok magatok után valami nyomot! Jó olvasást!
Alexis

2013. november:


[ zene ]
Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Elgondolkoztál már, vajon hány idegennek vannak képei rólad..? Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Csak gondolj bele. Lehet hogy valaki életének fontos része vagy, úgy, hogy nem is tudsz róla! Nekem számtalan ilyen képpel van tele a laptopom. Emberek, akikkel találkoztam egy buliban és kép formájában megörökítettük a pillanatot. Akkor úgy gondoltam talán barátok is lehetnek belőlünk. Hogy talán lesz közös jövője ismeretségünknek, de idővel rá kellett jöjjek, hogy ilyen nem létezik. Nem döntheted el egy emberről, hogy jó vagy rossz ránézésre. Lehet valakit kedvesnek találsz, de közben egy csaló vagy egy gyilkos . Az is megeshet, hogy egy egyedül álldogáló személyt elítélsz, mondván biztos nincsenek barátai, mert különc vagy furcsa. Közben meg Ő legjobb embere a világon csak az emberek nem szakítanak rá időt, hogy megismerjék. A személyiségünk összetett, komplikált, kiismerhetetlen egy pillanat alatt. Időre van szükség, ahhoz, hogy megtudjuk milyen a másik személy. Ezt már megtanultam az évek során. Sőt, talán túlságosan is nagy szakértő lettem ebben a témában. Túl sokan vertek már át. Belefáradtam abba, hogy megismerjem az emberek. Sokkal egyszerűbb, ha első pillanatban kategorizálunk. Tudom. Ezzel ellent mondok saját magamnak, de ha ennyi csalódáson megy át az ember, mint én, érthető a döntésem. Biztos vagyok benne, hogy így is rengetegen fognak megbántani, de fele annyira sem fog fáj, mintha mindenki, akit megszeretnék ismerni megtenné. Hülyeség az egész. Bármit is gondolok és határozok el, feladom. Nem harcolok magamért, mert mikor megtettem kinevettek az emberek és elhordtak minden utolsó csaló, gerinctelen elkényeztetett ficsúrnak, akinek nincs jobb dolga, minthogy a lesifotósokkal vitatkozzon. Csak azt nem értem miért? De talán jobb, ha sose tudom meg. Ennek is biztos oka van. 
- Justin, jól vagy? - a hang irányába észlelem, hogy egy bevásárló közepén állok mozdulatlanul és egy üveg ízesített ásványvízre meredek meredten. Megrázva fejem nézek barátom aggódó tekintetébe. Nagyot sóhajt majd karomnál fogva megragad és az alkoholos italokat tartalmazó sorba vezet. A bevásárlókosarunkba több féle ital található, sós perec, chips és ezekhez hasonló dolgokkal körül pakolva. Ryan leemel három üveg vörös bort, párüveg sört, vodkát, whiskyt majd megállapodik tekintete a pezsgőknél. Kérdőn néz rám. Látszik rajta, hogy ehhez nem ért. Oda lépve választok ki egy Dom Perignon-t majd óvatosan belehelyezve a kosárba kezdem tolni a kasszához. Az emberek elkezdenek felismerni, amint beállok a sorba. Hirtelen egy kéz érinti meg a hátamat, amitől összerezzenek. Őszintén bevallva már nagyon régen voltam úgy emberek között, hogy ne lett volna körülöttem legalább egy testőr. Egy kicsit félek a rajongóimtól, mert ha meglátnak elborul az agyuk és lekorlátozódik képességük a visításra és rohanásra. Volt már pár olyan eset, hogy a rendőrséget kellett kihívni, mert egyszerűen nem tudtam elhagyni tartózkodásom helyét. Megfordulok és egy mosolygós lány áll előttem. Alacsony termete ellenére nőies vonalait tökéletesen kiemeli a testét borító csőnadrág és atléta. Szőke haját hátul felzselézve elől kivasalva hordja. Zöld szemeibe nézve jövök rá, hogy ismerem valahonnan a lányt. 
- Kérem fáradjon közelebb - szólít meg a pénztárban ülő hölgy. Illedelmesen köszönök majd várom, hogy leolvassa minden terméknek az árát, amit felpakoltam a kassza mellé. Fáradt sóhaj hagyja el ajkait, mikor meglátja mennyi alkoholt tartalmazó palack van a polcon. Gondolom nem én vagyok ma az első olyan vásárlója, akinek nem kellene ilyen innivalókat vásárolni, de munkája megőrzése miatt megtartja magának a megjegyzéseket. Szemei alatt fekete karikák éktelenkednek. Látszik rajta, hogy nem sokat pihenhetett az utóbbi napokban vagy hetekben. Mikor a zsugor ásványvizet próbálja meg felemelni, hogy a vonalkódot letudja olvasni a gép, az kicsúszik kezéből és hangos csattanással érkezik a földre leborítva két másik üveg italt. Szemébe könnyek gyűlnek majd ijedten kapja fejét a főnöke irányába, aki a hangzavar miatt jött ki az irodájából. A férfi homlokán lüktető ér mutatja mennyire ideges. Hangosan kiabálni kezd a nővel, aki magába fojtva érzéseit tűri a megaláztatást. Nem bírom hallgatni, amint olyan dolog ért vonja felelősségre, ami véletlen volt. Bárkivel megeshetett volna. Megkocogtatom a férfi vállát, mire az még dühösebben fordul meg, de amint meglátja ki vagyok, elakad szava.
- Uram, nem a hölgy tehet róla, hogy leesett az üveg. Én pakoltam fel rosszul az üvegeket - magam sem tudom mi ütött belém. A körülöttem állók döbbent tekintettel figyelik az eseményeket. Az üzletvezető értetlenül né rám majd a pénztárosnőre. Elnézést kér alkalmazottjától majd mindenkit arra kér, hogy folytassák azt amit abba hagytak. 
- Köszönöm - suttogja a nő, miközben belepakolja az általam vásárolt termékeket. Megrázom a fejem majd Ryan-nel az oldalamon sétálunk ki az autóhoz, ahol legalább tíz fotós várakozik ránk. Nagyot sóhajtva lépek kocsimhoz. Felnyitom a hátulját berakjuk a szatyrokat, s közben hallgatom az idiótábbnál idiótább kérdéseket. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de egy felkelti érdeklődésemet, de nem reagálok rá. Beszállok az autóba majd megvárom míg Ryan is átverekszi magát a tömegen és beletaposva a gázba indulunk haza.
- Rendes volt tőled, amit a nőért tettél. Tudtam, hogy még benned van ez az éned is - jegyzi meg halkan. Már haza értünk és már a vendégek is megérkeztek, sőt még olyanok is érkeztek, akiket nem hívtunk meg a buliba. Megünnepeljük, hogy befejeződött a turném. Igazából ez csak egy indok, hogy bulit tarthassak, mert a turnénak már majdnem egy hónapja vége van. A zene hangosan dübörög a házban, ezért tudok úgy tenni, mintha nem hallottam volna barátom megjegyzését. De nem tudom figyelmen kívül hagyni. Szíven üt, amit mondott. De azt nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz érzés kerít hatalmába. Már egy ideje kezdetét vette a buli, de neki pont most kell egy ilyet kinyögnie. Miért nem tudta hamarabb? Vagy később? Minek kellett egyáltalán elmondania? Dühösen tépem fel az erkély ajtót. Kilépve megcsap a hideg levegő. Mélyet szippantva a friss levegőből sétálok a korláthoz, amely a domb oldalról való lezuhanást akadályozza meg. Erősen szorítom meg a vashengert. Ezen próbálom levezetni a feszültséget, de ez még reménytelenebb nem látszik mikor megpillantom Őt, amint egy ismeretlen srác karjaiban van.

6 megjegyzés:

  1. Drága Jordi!

    Ez a rész valóban inkább gondolkodós mit sem eseménydús lett. De kellenek ilyen részek is, mert ezek által jobban megismerhetjük a szereplőinket és bele is tudjuk magunkat képzelni a helyükbe.
    Viszont tényleg vannak dolgok amik nem világosak szóval alig várom, hogy kiderüljön a következő részben.
    Meglepő volt Justin kedvessége azzal az eladó nővel szemben. Ez egy jó pont volt nálam is. És igazán tetszik a róla készült kép is amit beraktál, valamint a zene is jó választás volt.
    Mint mindig most is oda vagyok a mondat formálásodért!

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Teljes mértékben igazad van! Tényleg szükség van arra, hogy megismerjétek a szereplőimet. Örömmel tölt el, hogy várod a folytatást! Nagyon boldog vagyok, hogy kíváncsi vagy!
      Annak, hogy szerzett egy jó pontot nálad, rengeteget jelent nekem! Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kommentedet!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  2. Drága Jordi!

    Tökéletes kép és tökéletes zene, remekül megszerkeztett rész, jól megfogalmazva. Azt hiszem ezzel az egy mondattal mindent elmondtam. :DD Na de azért írok még! Elgondolkodtató volt az eleje, tetszett, örülök hogy ilyen mély gondolatai vannak, ergo neked. :) Kedves volt, hogy segített az eladónak. A vége meg asdfgghhjkk gyorsan folytatást!!!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Nagyon örülök, hogy ez a véleményed az írásodról és örömmel tölt el, hogy tetszett a rész, a dal és a kép is! Sokat jelent a véleményed és nagy megtiszteltetés, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a blogomról! Vasárnap majd jön a folytatást!

      Jordi

      Törlés
  3. Drága Jordim,

    Igazából most is csak egyetlen szóval tudnám kezdeni a véleményezést, ami pedig ez: hű. Nagyon mély gondolatok, vélemények, elvek fogalmazódnak meg ebben a részben. Igazából nem zavar, hogy nem is lett olyan eseménydús. Sőt... kell ilyen is. Tetszik, hogy beleláthatunk Justin valódi énjébe. Igen, valód énje alatt azt értem, ami tényleg benne lakozik, nem pedig azt, amit kifelé mutat. Valóban, ahogy ez is "elhangzott", mindennek oka van. Biztos vagyok benne, hogy Justin viselkedésének és gondolkodásának az okaira mihamarabb válaszokat kapunk és kiderülnek a rejtett titkok.
    A vége pedig... hát sikeresen elérted, hogy bezsongjak! Annyira magával ragadó, bensőséges és izgalmas, hogy hihetetlen! És ez az érzelmesség... nem akarok nyálas lenni, de imádom! És feltűnt nekem valami... vagyis inkább valaki. Mégpedig a bevásárlóközpontban felbukkanó lány... majd a végén is egy bájos hölgyeményről van szó. Azt hiszem e két leányzónak köze van egymáshoz, ha nem ugyanarról a személyről van szó. Nagyon izgatott vagyok!
    Végül pedig már tényleg csak annyit akarok hozzátenni, hogy az irományod hétről-hétre egyre jobban lehengerel. Elképesztő az egész és nagyon ügyes vagy, sőt mi több! Profi! Gratulálok, így tovább és folytatásért esedezem! :)
    Puszi♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timi!

      Csak ámulok és bámulok miközben olvasom szavaidat! Melegséggel tölt el, hogy ez a véleményed a részről és alig tudom elmondani mennyire hálás vagyok érted! Örülök neki, hogy tetszett Justin általam formált énje. Próbálom majd még inkább megmutatni milyennek képzelem el és remélem úgy tudom átadni nektek, ahogy kitaláltam!
      Hát igen... a vége. Őszinte leszek, sokat szenvedtem vele. Nehezen jött össze az egész, de látom, már megérte ennyit dolgozni vele!
      Az észre vételedre nem mondanék semmit, mert tudom mire gondolsz, de majd meglátod, hogy nem éppen úgy van, ahogy gondolod...!
      Hatalmas köszönet a támogatásod ért és amiért ilyen kitartó olvasó és barátnőm vagy!! Profi? Kérlek ne nevettess :D
      Az új rész már fent van remélem az is tetszeni fog!

      Puszi, Jordi

      Törlés