Prológus

2020. november:

[ zene ]
Nehéz eldönteni, hogy mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél hamarabb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat, amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel és eszmél rá, hogy élete soha nem lehet kiegyensúlyozott, mert a hibák, amiket elkövetett a múltban, kísérteni fogják a jövőben. Huszonévesen tudatosult bennem az, hogy a tinédzserként elkövetett tetteimnek nagyobb súlya van, mint akkor volt. Azóta is megjelennek álmaimba pillanatok, amelyeket felejteni akarok. Semmisé tenni őket. De nem tudom megtenni. Bármennyire vágyom arra, hogy kitöröljem őket, nem lehet. Hülye voltam mikor megtettem őket, de már késő kárhoztatni magam. Megtörtént és viselnem kell a következményeket. Bár akkor lett volna annyi eszem, hogy megálljak. Bár hallgattam volna a körülöttem lévőkre. Bár abba hagytam volna Miatta. De nem tettem és ezzel örökre elvesztettem a személyt, aki egykor mindent jelentette nekem. Most már csak árnyékként élem a mindennapjaimat. Évekkel ezelőtt úgy viselkedtem, mintha egy isten lennék. Egy elkényeztetett, beképzelt seggfej voltam. Nincs mit tagadnom, ez az igazság. Nem érdekelt, ha belegázolok mások lelkivilágába vagy, ha tönkre teszem a körülöttem lévőket, akik az álmaikat akarták megvalósítani. Kegyetlen voltam. De őszintén megvallva ezek a tulajdonságaim akkor értek a tetőfokra, mikor híres és nagykorú lettem. Előtte én is egy átlagos tizennégy éves fiú voltam. Szerettem focizni, de már akkor is a zenélés volt a kedvenc időtöltésem. Amióta az eszemet tudom énekeltem és gitároztam. Ez tett boldoggá. De mihelyst szert tettem egy kis hírnévre az a fejembe szállt és megváltoztam. Magába szippantott Hollywood. Rászoktam a tudatmódosító szerekre és az alkoholra. Az elején még próbáltam palástolni, hogy igazak lennének az ezzel kapcsolatos hírek a rajongóim miatt, de utána már ez sem érdekelt. Csak magammal foglalkoztam. Még akkor sem változtam meg mikor megismertem Őt. Pedig Ő nem érdemelte meg, hogy úgy bánjak vele. Megaláztam, összetörtem és tönkre tettem. Életem legnagyobb hibája volt, hogy nem szerettem úgy, ahogy megérdemelné. Most már kár ezen bánkódni. Elvesztettem és még csak észre sem vettem akkor. Hiánya mai napig felemészt és a tudat, hogy ezen tetteim után is szeretett, leírhatatlan. Nem gondoltam volna sose, hogy minden hibám ellenére valaki tud úgy tekinteni rám, mintha nem lennének. Elfogadott és szeretett. Annyi jót és kedvességet még senkiben nem láttam, mint Benne. Amikor rám emelte zafírkék szemeit, elvesztem bennük. Csillogott az örömtől, s a könnyektől amelyeket én okoztam. Ami a legjobban meglepett jellemében az a bátorság volt. Annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy milyen önpusztító életmódom van, nem ijedt meg. Nem hagyott magamra, hanem segített. Ha akkor nem engedem közel magamhoz, lehet, hogy már nem élnék. Neki köszönhetem azt, hogy életben vagyok. De én nem segítettem neki. Nem vettem észre, hogy bajban van. Hogy arra a pályára tért ahonnan engem kirángatott. Elítélte azokat akik alkoholt ittak, mert apja alkoholista volt, de jelenlétemben megbékélt vele, majd rászokott. Rettegett a drogoktól, de miután megmutattam neki, hogy milyen és kipróbálta, függő lett. Figyelmetlen voltam és ennek az ára, az Ő elvesztése lett. Hiányzik. Azt kívánom bár mellette lettem volna akkor, bár én lettem volna a helyében, bár hamarabb megváltoztam volna. Bár ne szeretett volna.

8 megjegyzés:

  1. Drága Jordi!
    Először is el sem hiszem, hogy van egy újabb blogod. Ez annyira klassz!
    Nagyon tetszik eddig! A zene és a kép is tökéletes hozzá és nagyon izgulok a folytatásért.
    Jó látni, hogy mennyire más lett a srác és meg is sajnáltam. Látszik, hogy megbánta tetteit és szeretném megismerni azt a bizonyos Őt!
    Nagyon ügyes vagy és gyönyörű ez a blog!!!
    Kíváncsian várom a folytatást!

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!
      Örömmel látom, hogy tetszik. Izgultam nagyon, hogy mit fogtok szólni, de eddig megérte megnyitnom.
      Bizony, megváltozott, de a blog nagy része a régen történteket mutatja majd be és hamarosan megtudod, hogy kit Ő!
      Köszönöm a dicséretet! Nagyon jól esik!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  2. Drága Jordi!

    Húha, ez a kis bevezető nagyon megfogott, izgalmasan kezdeted el, meghagyva a kérdőjeleket és közben mégis egy-egy morzsát a múltjából megtudtunk. Máris megtetszett, nagyon várom a folytatást, izgalmas részeknek nézünk elébe, ebben biztos vagyok!! ;)

    Pusz, Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pipp!

      Elmondhatatlanul örülö, hogy tetszett! Boldog vagyok, hogy megfogott és remélem ez a további részek is tetszeni fognak! A legjobbat szeretném kihozni és persze minden kérdésedre választ adni! Köszönöm a dicséretet!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  3. Drága Jordim,

    Elakadt a szavam. Az a jó, hogy a kezem és a billentyűzet nem. Na de komolyra fordítva a szót... csodás lett! Nagyon titokzatos és épp ez az, ami megfog benne! Rejtélyes... nem tudjuk, hogy ez a fiú mikor és mit csinált, vagy miért... de azt tudjuk, hogy tönkretett valakit, aki szerette. Minden bizonnyal elképesztő egy lány az a valaki. Nagyon érzelmes lett az egész és lélegzetvisszafojtva olvastam a soraidat. Alig várom, hogy a kérdőjeles részekre, mondatokra választ kapjak és hogy megtudjam, hogy ki is az a titokzatos Ő! :)
    Nagyon tetszik, eszméletlen profi vagy! Sok sikert a legújabb blogodhoz is!
    Puszi neked♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timi!

      Most jött el annak az ideje, hogy az én szavam is elakadjon. Sokat jelent, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a részről. A kérdőjelekre majd fokozatosan kaptok válaszokat, de örülnék neki, ha majd leírnád őket, csupán kíváncsiságból! Nagyon köszönöm a dicsérő szavaidat és hogy a holnapi részem is legalább ennyire tetszeni fog, ha nem jobban!

      Puszi, Jordi

      Törlés