Ötödik fejezet

Drága olvasóim!
Köszönöm az előző részhez írt véleményeteket, a pipákat és az eddigi támogatásotokat. Remélem az a rész is elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást!
Alexis


2013. november:


[ zene ]
Hangosan dübörög a zene a lakás falai között. Százak mozognak egyszerre az épp játszódó dal ritmusára. Poharakat emelő kezek a magasban. Teli torokból üvöltik a szöveget. Cigaretta füst és alkohol illata kevereg a levegőben. Mindenki jól érzi magát. Boldogság hormon, adrenalin és alkohol száguldozik a jelenlévők ereiben. A zene elhalkul, de pár pillanat alatt folytatódik. A slágerlisták élén lévő dalok válogatását játssza a DJ. A társaság tagjai önkívületi állapotban vannak. Mindenki jól érzi magát, egy embert leszámítva. Engem. Még mindig a teraszon vagyok. Megfeszült izmokkal szorítom a korlátot. Próbálom feldolgozni, az előbb történteket. Még mindig nem hiszem el, amit a saját szememmel láttam. Ő már tényleg tovább lépet. Elfelejtett engem. Ténylegesen elhagyott. Úgy mutatta be a mellette lépdelő fúit, mint a pasiját. Hihetetlen. Pár hete szakítottunk, de Ő már tovább lépet. Mérhetetlen düh fog el. Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy visszafogjam magam. Mélyet lélegzek a hajnali hideg levegőből. Testem megrendül, mikor meghallom, amint a terasz ajtó hangosan becsapódik. Sietős lépteket hallok baloldalam felől, majd egy mély sóhajtás jelzi azt, hogy valaki megáll mellettem. Virágillat csapja meg orromat. Mélyet lélegzek belőle. Ismerős illat. Mosoly kúszik arcomra, mikor eszembe jut egy emlék. Kicsit oldalra fordítom fejem és meglátom a személyt, akinek hiányát nehezen tudom elviselni. Nem ismer fel. Ennek valamilyen szinten örülök. Semmi kedvem nincs veszekedni vele. Szemem végig vezetem testén majd tekintetem megállapodik derekán, amin fel van csúszva a felsője így szabad rálátást ad a tetoválásra, amely ott helyezkedik el. Valami felirat, talán egy idézet lehet, de a dőlt betűtípus, miatt nem tudom elolvasni. Meglep a tény, hogy fekete tinta virít a testén. Emlékszek, mikor én megcsináltattam az első tetkómat, teljesen kiakadt rám, hogy ilyen dolgokkal csúfítom el a testem. Erre most ő is ugyan azt teszi, mint én akkor. Értetlenül rázom meg fejem, majd mélyet szippantva a friss levegőből fordítom el fejem az ellenkező irányba. Gyenge szellő, miatt az orromba kúszik virág illata. Kellemes bizsergés fut végig rajtam. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is ilyen hatással van rám, csupán a tudat, hogy pár méterrel áll arrébb tőlem. De ez nem olyan meglepő. Mindig ezt a hatást fejtette ki belőlem. Úgy viselkedem mellette, mint egy szánalmas tini lány, aki beszélhet azzal,a személlyel, akiért rajong. Rajongója lettem és nem csak a munkásságának, hanem személyiségének is. Nevetséges. A nagy botrányhős, Justin Bieber egy 19, lassan húsz éves lánytól függ. Mellette mindig jobb akartam lenni, azonban most rosszabb vagyon, mint valaha voltam. Szánalmas. Újabb ajtó csapódás hoz vissza a jelenbe. A kerti bútorokhoz egy pár ül le. Beszélgetésbe kezdenek majd elhallgatva mélyen egymás szemébe néznek és szenvedélyesen megcsókolják egymást. Mindig is utáltam párokat nézegetni, ha épp nem volt barátnőm vagy, mint jelen esetben egy csúnya szakításon vagyok túl. 
- Utálom, hogy vannak még boldog párok - szólal meg gúnnyal telt hanggal mellettem. Nagyot dobban a szívem. Vajon észre vette már, hogy én én vagyok? Lehúzom pulcsim ujját, mire reakciója egy halk kuncogás. Tetoválásaimat akartam leplezni, de ezek szerint nem jártam sikerrel. - Mikor kiléptem, már akkor tudtam, hogy te vagy az - szeme kikerekedik, hogy nem kiabál, mikor velem beszél. Eddig sose tudott normálisan hozzám szólni. Mindig felemelte hangját, ami gyűlölettel volt tele. Azonban most kedvesnek hangzott.  
- Tetszik a felirat a csípődön - jegyzem meg halkan, mire zavarba jön. Édes mosollyal az arcán füle mögé rakja haját és úgy mered továbbra is a párra, akik még mindig a mögöttem lévő kerti bútoron ülnek. A csillagok fényesen ragyognak a fekete égbolton. A környezet, ami körül vesz minket csendes. Az egyedül hangforrás, ami megtöri a természet békéjét, az a ház falai közül kiáramló zene. Érzem, hogy itt az ideje annak, hogy elnézést kérjek viselkedésem ért, de nem merem kinyitni a számat. Félek attól, hogy elutasít. Nem tudnám elviselni, ha Ő is eltaszítana magától. - Selena, én - kezdem el, de belém folytja a szót. Apró karjait végig vezeti felkaromon, majd összekulcsolja nyakam körül és magához szorít. Meglepődök tettén. Mindenre számítottam csak erre nem. Kezem óvatosan vezetem végig hátán, majd megállapodik derekánál és közelebb húzom magamhoz. - Sajnálom - suttogom fülébe. Meleg leheletemtől kirázza a hideg. Mosoly jelenik meg arcomon. Mindig így reagált, ha halkan, szinte hang nélkül mondtam neki valamit. Kezei meglazulnak nyakam körül, ezért én is elengedem és kicsit eltolom magamtól. Furcsállja cselekedetemet, de nem tartozom magyarázattal.
- Ne csináld - percekkel később egy vékony hang töri meg a csendet, amely ránk telepedett. Eleinte figyelmen kívül hagyom és a horizonton megjelenő nap, első sugaraira koncentrálok. De a harmadik után megfordulok és keresem a hang forrását. - Elég! Hagyd abba! - kiállt kétségbeesetten, de a szituációhoz képest elég határozottan egy lány az őt ölelő fiúra. Selena már nincs mellettem. Épp az ajtón kilépő férfi karjai közé veti magát. E két jelenet összezavar. Nem tudom miért, de oda megyek a párhoz, akik a teraszon foglalnak helyet. Az elmémmel tudom, hogy nem kellene, de nem tudok parancsolni lábaimnak. Megkocogtatom a fiú vállát, akinek pontosan ugyan azt az értetlenséget olvasom ki szemeiből, mint amit a magaméba eltudok képzelni. 
- Minden rendbe van? - fordulok a lányhoz, akinek mikor meglátom arcát, kikerekedett szemekkel mered rám. Félénken megrázza a fejét, majd hagyja, hogy a fiú ott folytassa, ahol  abba hagyta. Szemöldököm összeráncolom majd az udvar másik irányába veszem az irányt. Próbálok minden hangot kiverni a fejemből és minden képsorozatot, amit az utóbbi egy percen láttam. Felvéve egy földön hagyott vodkás üveget húzom meg és ülök le a lépcsőre. Nem értem a nőket. Ha valaki durva hozzájuk, az a baj, de ha valaki kedves velük, akkor meg az a baj. Semmi értelme az egésznek. Miért nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak?
- Justin? - hangja kétségbeesetten ránt vissza a jelenbe. Gyorsan felállok, de az alkohol miatt, amit a szervezetembe juttattam, elvesztem egyensúlyom és kis híján elesek, de ő elkapja kezem és húzni kezd, szinte már rohan velem arra, ahonnan pár perce jöttem el. Arcán könnyek nyomait vélem felfedezni. Lában földbe gyökerezik és magam felé fordítom arcát. Ujjaim végig vezetem arccsontját. Nem érti miért teszem. - Siess már! - kiállt rám. Ijedség van a hangjában és nem tudom miért, ami felettébb az idegeimre megy. Kezével hadonászik és közben magyaráz valamit, de nem hallom. Belsőmben kavargó gondolataim sokkal hangosabbak, mint ő. Megáll az ajtónál, és a kis eldugott helyre mutat, ahol a pár tartózkodott. Vagyis még mindig ott vannak, de a helyzet megváltozott. A lány arcáról a könnyek patakokban folynak. Ellenkezni próbál, de a rá nehezedő fiú sokkal erősebb, mint Ő. Segítségért kiabál, de zene hangereje miatt nem hallja senki. Pillanatok alatt átszelem a maradék távolságot és lerángatom a srácot, a lányról. 
- Vidd a fürdőbe és hívd ki a mentőket - utasítom Selenát, aki feszülten figyeli az eseményeket. Nem figyelek a fiúra, aki erősen behúz nekem egyet. Megszédülök, de meglepetésemre nem esek a földre. Felé fordítom minden figyelmemet és vissza adom, amit ő adott nekem. Az ütés hatására a földre kerül. Nem ijed meg attól, hogy erősebb vagyok nála. Száját kinyitva olyan dolgokat vág a még mindig a közelünkbe álló lányra, amit nem tudok tett nélkül hagyni. Lehajolva hozzá kezdem teljes erőből ütni arcát, de még mindig nem fejezi be. Felállva gyomorszájon rúgom, amitől összegörnyed teste. Befejezhetném ütlegelését, de nem tudok leállni. Érzem, amint egy kéz fonódik karomra és próbál megállítani, de ellökve magamtól ütöm tovább, az előttem heverőt, akiben már alig van élet. Csend lesz körülöttem. A zene elhallgatott és a házban tömbölő tömeg, mind engem bámul, amint egy eszméletlen fiút verek. Oldalra nézve látom meg Selenát, amint a lány arcát törli. Rám emeli tekintetét, ami szánalommal és undorral van tele. A lány könnyei még mindig folynak, de nem a srácot nézi, hanem engem. Lenézek az előttem fekvő testre, majd eltávolodva attól kezdek rohanni az erdőbe, mely körbe veszi a házam. 
- Justin?! - vékony hangja élesen töri meg a természet alkotta csendet. Percek óta rohanva bolyongok az erdőben, de Ő nem adta még fel. Kitartóan követ. A völgyhöz érve lelassítom tempómat, majd egy halk puffanás után megállok. Hallgatózok. Reménykedem benne, hogy hamar meglátom alakját és biztonságban hagyhatom itt. Meglepődök mikor hátamon egy simítást érzek meg. Elkapva kezét fordítom magam felé. Erős szorításomra felszisszen, de nem tesz semmit. Csak néz rám zafírkék szemeivel. Elengedve kezét kerülöm ki és akarom folytatni utamat, de most ő kapja el kezemet és ránt vissza magához. 
- Miért tetted? - sírástól rekedt hangon szólal meg. Nem értem kérdését. Egészen idáig követett, hogy erre megtudja a választ? Semmi értelme. Megrántva vállam adom tudtára, hogy fogalmam sincs. Elmosolyodik majd megölel. Kezem hátára vezetem és finomat simogatni kezdem. Szívverését érzem mellkasomon. Teste a sokk miatt remeg. Alig bír egy helyben megállni, de karjaim között biztonságban van. 
- Nyugodj meg, kicsi Cassy! Minden rendbe jön! - próbálom csitítani. Remegése alább hagy, majd véglegesen leáll. Elengedi nyakam. Földre ereszkedik apró lábaival, összekulcsolja ujjainkat és a főút felé kezd el vezet.

4 megjegyzés:

  1. Drága Jordim!

    Húúhaaa! Nem is nagyon tudom mit mondjak. Nagyon izgalmas volt ez a rész, nem csak a cselekmények miatt, hanem amiatt is, hogy sosem tudtuk meg egyből, hogy Justin mikor melyik lánnyal beszél.
    Fantasztikus volt az elején az a leírás és hozzá a zene meg a kép is. Annyira át tudtad adni ennek az estének a hangulatát, hogy elképesztő.
    Az hogy Selena is megjelent pozitívan meglepődtem. És ismét pozitívan csalódtam Justin-ban emiatt a hősies akciója miatt. Meg is érdemelte a másik!
    Ez az erdős rész Cassy-val pedig nagyon édes volt!
    Jujjj nagyon ügyes vagy és kíváncsian várom a folytatást!!!

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biám!

      Nagyon hálás vagyok a kedves szavaidért és alig hiszem el, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a részről! Rengeteget jelent a véleményed!
      Csak mosolyogni tudtam miközben a kommentedet olvastam és minden észre vételed helyén való.
      Hidd el tartogatok még meglepetéseket!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  2. Drága Jordim,

    Nagyon megleptél. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit kellene írnom. Bevallom, hogy eléggé sokkos állapotban vagyok.
    A helyzetet, a hangulatot, a tömeget és Justin gondolatait olyan tökéletesen leírtad, ahogy annak lennie kell. (Ezt jól megmondtam. :D) Először amúgy semmit nem értettem. Mindig háromszor elolvastam egy mondatot, és még mindig nem értettem. Aztán csak olvastam, olvastam és nem is azt mondanám, hogy megbotránkoztam, hanem elámultam... vagy fogalmam sincs, hogy mi a jó szó. Justin érzései teljesen magával ragadtak és mintha tényleg az alkohol befolyásoltsága miatt láttuk volna az elején mi is "homályosan" a történetet.
    Selenát imádom és itt sincs másképp. Aranyos :)
    Justinon meglepődtem egy kicsit, de lovagias tett volt. Nőtt a szememben. Igazából mást nagyon nem is tudok mondani, csak azt, hogy maximálisan irányítod a figyelmemet és eléred, hogy odafigyeljek. Gratulálok! Csak így tovább, fantasztikus!
    Puszi♥

    ~T xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timim!

      Elképesztő, hogy mennyi észrevételed van egy ilyen silány résszel kapcsolatban is. Alig tudom összeszedni a gondolataimat és leírni egy normális választ! Pedig muszáj lesz, mert megérdemled!
      Mindig mosolyt csal az arcomra, mikor meglátom a nekem szánt soraidat. Mindig elárulják, hogy milyen hatással volt rád a rész és szerencsémre most is összezavartalak, de ígérem a végére majd minden kitisztul! A szereplőket és is szeretem, de a blogba olyan tulajdonságokkal ruházom fel őket, amit objektívan találok ki. Remélem az a személyiségük is elnyeri majd a tetszésedet! Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat! Csak pirulni tudok és ámuldozni! Fantasztikus barát vagy! :)

      Puszi, Jordi

      Törlés