Kilencedik fejezet

Drága olvasóim!
Köszönöm a támogatásotokat, rengeteget jelentettek nekem! Tudom, hogy tegnap kellett volna hoznom a részt, de nem volt alkalmam befejezni. Azonban most itt vagyok és reménykedem, hogy ez is tetszeni fog. Tudom nem lett valami hosszú rész, de azért unalmas sem lett... 
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek és jó tavaszi szünetet is!
Alexis


2014. március:

[ zene ]
Hangosan csattan a porcelán tányér a falhoz. Kristálypoharak követik majd üveg edények. A padlót törmelékek és szilánkok borítják, amik az ablakon beszűrődő fényt gyönyörűen verik vissza. Mintha üvegből lenne a szoba. Vakító fehérség tölti be a teret, ahogy a konyha közepére repül egy kristályváza millió darabra hullva. Már nem emlékszem mi váltotta ki ezt a kaotikus helyzetet. Összehúzva magam ülök a sarokba figyelve, ahogy barátnőm személyisége darabokra hullik. Pont mint az általa összetört tányérok. Próbáltam meg akadályozni, de ez lett az eredménye, hogy egy pohár landolt a fejem mellett. A vér még mindig szivárog az arcomon ejtett vágásokból, de nem érzek különösebb fájdalmat. Hagyom had vezesse le a feszültséget, ami az utóbbi hetekben gyülemlett fel benne. Talán azóta ilyen, hogy elmentünk megkeresni Selenát, de nem mondja meg, hogy mi bántja igazán. Akárhogy próbáltam rávenni, hogy beszéljen, hatalmas veszekedés lett belőle és így végeztük, mint most. Ami a kezébe került szilánkjaira bomlott, ahogy elengedte. 
- Justin - nevem hallatára felé kapom fejem. Ijedt arcát látva felpattanok, átszelem a közöttünk lévő távolságot és karjaim közé zárom. Hisztérikus zokogásba kezd. Folyton azt kérdezi miért nem állítottam meg, vagy mi történik vele, de nem válaszolok csak erősen tartom. Nem tudok mit felelni kérdésére. Valami megváltozott benne az utóbbi napokban és ingerlékeny lett. Semmi nem volt kedvére való. Ha tehetné egész nap a szobában kuksolna és egyedül lenne. Azonban nem engedhetem meg, hogy még mélyebb depresszióba zuhanjon. Szívesen segítenék neki, de nem tudom hogyan. Nekem is megvannak a saját problémáim csak én nem rajta vezetem le. Vagy legalábbis nem így. Azonban, ha jobban megvizsgálom a helyzetet, azóta lett ilyen, hogy megismert. Az életvidám, mindig mosolygós lányból egy depressziós, idegroncs lett. Újabb ok, amiért el kell hagynia. Muszáj, hogy megtalálja önmagát. Visszataláljon arra a helyre, ahol megvolt a lelki békéje és kiegyensúlyozott volt. Három hónapja lakik velem, de még mindig nem tudom kiismerni. Az első pár hétben semmi gond nem volt. Megértettük egymást, jókat beszélgettünk és jól szórakoztunk. Aztán elvittem egy buliba. Az előtt nemigen ivott alkoholt vagy próbált ki bármilyen szereket, de ott, akkor este kezdődött el minden. Először csak szórakozásból használta őket, de miután anyukája kórházba kerül mindennapossá vált. Nem mondom, hogy bántam a dolgot, mert legalább leszállt rólam és nem nyaggatott azzal, hogy szokjak le és menjek elvonóra. Nyugtom volt. Tökéletes pár lettünk. Ugyan azok a dolgok érdekeltek minket, ugyan azokat a szereket szerettük. Valóra vált álom. Kezem térdhajlatába csúsztatom és felemelve, kezdem az emeleti fürdőszoba felé vinni. Talpát, felkarját és tenyerét vágások borítják. Vékony ujjait csíkokban vér lepi el. Arcát nyakamba temeti, úgy sír tovább. Szívem szakad meg, amiért ilyen körülmények között kell látnom. Eddig is voltak veszekedéseink, de egyik sem fajult el ennyire. Magában sosem tett még kárt, ami meg a berendezési tárgyakat illeti, nem érdekel. Amíg Ő jól van és egészséges, semmi nem számít. Leültetem a fürdőszobában elhelyezett fotelba. A kád fölé hajolva nyitom meg a csapot. Hagyja, hogy levegyem róla hosszított felsőjét. Üveges tekintettel marad a falra. Térdét felhúzva kuporodik össze. Kezeivel közelebb húzza magához lábát és összekulcsolja körülötte. Haját simítva húzom közelebb magamhoz. Engedi, hogy megöleljem. Percek telnek el úgy, hogy cirógatom. Szemét lecsukja és egy hatalmas könnycsepp gördül végig meggyötört arcán. Letörlöm és helyére egy apró csókot lehelek. Ahogy a kád megtelik vízzel, újra ölembe veszem és óvatosan beleültetem a forró vízbe. Teste megrándul, ahogy a vágások beleérnek a vízbe. Keze ökölbe szorul, szemét még jobban összeszorítja, de tűri a fájdalmat. Fürdőszivaccsal óvatosan mosom lábait majd karjait. Némelyik vágás még mindig vérzik. - Hagyj magamra - hangja megtörten csendül fel. Bánat sugárzik belőle. Bólintok majd kilépve a helységből a földszintre megyek, ahol társaság vár rám Selena személyében.
- Miben segíthetek? - összerezzen éles hangon feltett kérdésemre. Szeme alatt hatalmas karikák véstek árkot maguknak. Haja rendezetlenül foglalta keretbe elnyúzott arcát. Ujjait végig szántja barna tincsei között. Nem aludt mostanában. Tisztán lelehet olvasni ábrázatáról, hogy küszköd, hogy valami bántja. Szólásra nyitja száját, de benne ragad a szó. Könnyek gyűlnek szemébe és tehetetlenül húzza fel vállát. - Erre most nincs energiám - fáradtnak tűnik hangom. A kamrából előveszem a seprűt és a szemeteslapátot, majd nekilátok feltakarítani a konyhában lévő étkészlet maradványait. A környékre telepedett csendben hangosnak tűnik, ahogy csörömpölve összeütköznek az üvegdarabok. A lány, aki millió darabra zúzta életem még mindig egy helyben toporog és próbál rájönni arra, hogy miért jött ide. Segítenék neki, de épp elég bajom van így is. Nincs szükségem még egy érzelmileg instabil személyre az életembe. Váratlan érintésére a hátamon összerezzenek, így megcsúszok és tenyeremet felhasítják a szilánkok. Hangtalanul lépek a mosogatóhoz és engedem kezemre a hideg vizet. Nyugtatólag hat rá, de a lüktetés nem csillapodik. Megfordulva látom, hogy Selena kezét a szája elé kapta és könnyes arccal néz rám. Megrázom fejem majd kikerülve felvágtatok az emeletre. Csend uralkodik a szobánkban. A fürdőszobából sem szűrődik ki semmilyen hang. Rossz érzés kerít hatalmába. Kopogás nélkül tépem fel az ajtót és megrettenek a látványtól, ami elém tárul. Cassy egész teste a víz alatt van. Mozdulatlanul. Szemét becsukva tartja, megóvva a folyadéktól, de végtagjai ernyedten lebegnek a felszínén. Összeszedve minden erőm rohanok oda hozzá. Vállánál megragadva rántom ki a kádból. Hangos köhögése tölti be a teret. A földre ültetem és vállára terítek egy törölközőt. Értetlen és dühös pillantásokat vet rám. 
- Mégis mi a fene ütött beléd? Hogy jutott egyáltalán eszedbe ez? - élesen gesztikulálva mutatok körbe a szobán. Mély lélegzetet vesz. Feláll és hozzám siet. Magához ölel. Vizes testéhez tapad pólóm. Keze fel-le jár hátamon. Hajamba túr, hogy megnyugtasson. - Nem tudom mit kezdenék nélküled - halkan suttogom fülébe a szavakat, mire még erősebben szorít. 
- Nincs semmi baj - hangja remeg az előtörni készülő sírástól, de erősen tartja magát. - Minden rendben lesz - apró csókot lehel arcomra majd finoman elenged és a szekrény felé indul. Ledobja vizes fehérneműjét miután maga köré csavarta a törölközőt. Felöltözik és lemegy a földszintre. - Mi a francot keresel itt? - hangosan vágja Selenához szavait. Hallom, amint Sel bocsánatot kér, de Cassy erős és határozott hanggal utasítja a távozásra a lányt, amit ő nem igazán preferál. Nyugodt hangon próbálja csitítani Cassy-t, de nem jár sikerrel. Fáradtan sétálok le a lépcsőn. Megköszörülve torkom vonom magamra a figyelmüket. Feszülten pillantanak rám mindketten segítséget kérve. Elhaladva mindkettejük mellett a bárszekrényhez. A megmaradt poharak közül ki emelek egyet és tele töltöm a menedéket nyújtó barna folyadékkal. Kényelmesen helyet foglalok a kanapén és figyelmen kívül hagyva a két lányt kezdek el inni. A nap magasan jár az égen. Csodálatos látványt nyújtva a bámészkodóknak. Az óceán hullámait megtörő sziklák magasan emelkednek ki a tükörsima víz felszínéből. Két számpár szegeződik rám. Újabbat kortyolok majd jól eső érzés kerít hatalmába. Eltompulnak érzékszerveim. Érzékelem, hogy hozzám beszélnek, de nem foglalkozom vele. Elmerülök a napsütötte táj gyönyörűségébe. Kizárom a világot. Csak én létezek ebben a pillanatban, hatalmas káosszal körülvéve.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Jordi!

    Hát ismét megleptél. Gratulálni szeretnék hiszen olyan rendkivüli mòdon ìrsz amit mindig öröm olvasni még ha ilyen tragikus is a cselekmény.Szörnyű hogy mit kell ezeknek a fiataloknak átélniük és sajnálom a helyzetüket. Jò hogy Justin időben felért és nem lett nagyobb baj. De azt is megértem hogy befáradt a sok problémába. Kiváncsi leszek mi lesz ebből. Ez a két lány mit fog vajon csinálni egy fedél alatt.
    Várom a következő részt.
    Nagyon profi vagy ;-)

    Puszi,Bius<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bius!

      Köszönöm a dicséretet! Alig tudom elhinni, hogy tetszett! Teljes mértékben igazad van. Nem kívánok ilyen életet senkinek, de hidd el ez még semmi nem volt ahhoz képest, mint amit még tervezek! Remélem a továbbiakban is ilyen véleménnyel leszel a történetről!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  2. Drága Jordi!

    A zene és a kép is tökéletesen illett ide, nagyon tetszett! Annyira nagy élvezet volt olvasni a részedet, ami bár tele volt borzalmas dolgokkal te még is remekül fogalmaztad meg, le a kalappal!! :) Remélem minden rendben lesz Cassyvel mert megijeszt a viselkedése.. Sajnálom szegényt, meg persze Justint is!
    Várom a folytatást!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Örülök, hogy tetszett! Próbáltam úgy leírni, hogy azért valamilyen szinten élvezetes legyen, még ha borzalmas is, ezek szerint valamennyire sikerült! Köszönöm a dicséretet! Sokat jelent a véleményed!

      Jordi

      Törlés