Tizedik fejezet

Drága olvasóim!
Köszönöm az előző részhez érkezett hozzászólásokat. Remélem majd ez a rész is elnyeri legalább annyira a tetszéseteket, mint az előzőek. Ez most inkább mesélős lett, mint történéses, de hiszem, hogy így is elégedettek lesztek vele! Jó olvasást!
Alexis


2014. március:

[ zene ]
Ellenségeinkkel úgy vehetjük csak fel a versenyt, ha megmutatjuk nekik, hogy mi igenis jobbak vagyunk náluk. Ahogy a mondás tartja: "Kedvességgel öljük meg azokat, akik rosszat akarnak nekünk!" Ennek megvalósítása már más kérdés. Szinte lehetetlen, főleg akkor, ha az ember kamerák kereszt tüzében nő fel. Nehéz megfelelni az elvárásoknak. Helyesebben nehéz lenne, azonban egy ideje felhagytam vele. Közelítve a húsz felé nem várhatják el tőlem, hogy ne kövessek el hibákat olyan emberek akiket nem ismerek és ők sem ismernek engem, csak azt tudják rólam, amit a médiában látnak. Kevesen vannak, akik ismerik igazi arcomat. Meg kell valljam nehezen elviselhető természetem van. Azonban, ha valaki időt szakít arra, hogy megtudja mit takar a külső álca egy egész szerethető embert talál. Mikor fiatalabb voltam, elveszettnek éreztem magam. Hiába voltam otthon, abban a környezetben, ahol felnőttem, idegen volt minden. Kívülállónak éreztem magam. Aztán Los Angeles-be utaztunk és valami megváltozott bennem. Barátságos, otthonos, ismerősnek ható környezet volt. Azóta is ez az érzés fog el, mikor a repülőn megpillantom szeretett városom fényeit az éjszakában. Pár év telt el azóta, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. A nap melege most is úgy melengeti arcom, mint azon a napon, mikor először jártam a tengerparton. Ma már saját partszakaszt tudhatok tulajdonomba. Különös, hogy rengeteg meghatározó esemény köt az óceánhoz. Az iroda, ahol megkötöttem életem első lemezszerződését a tengerre nézett. Vagy például anya is itt jelentette be, hogy kiad egy könyvet arról, hogy milyen egy sztár anyukájának lenni. Selena is itt szakított velem, nem is egyszer. Aztán Cassy. Őt a lakásomhoz tartozó parton ismertem meg, itt mondta el, hogy szüksége van a segítségemre és most is itt áll előttem könnyáztatta arccal és magyarázkodik. Teljesen fölöslegesen. Megértem miért teszi. Azt csodálom, hogy eddig kibírta mellettem, de nagy teher volt a nyakában. A rajongóim szerették, mert "jó" hatással volt rám. Mióta mellettem van csökkent botrányaimnak száma és kezdtem visszatalálni magamhoz, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Ő boldog volt. Mert nem volt az. 
- Sajnálom - halkan ejti ki szavakat kiszáradt ajkain. Fájdalmas így látnom Őt, ezért bármennyire is szeretem elengedem. Ez lesz a legjobb neki. Próbálom nem mutatni azt, hogy mennyire nehéz elválni tőle. Nem akarom, hogy szánalomból maradjon mellettem. Mosolyt erőltetek arcomra, majd közel húzom magamhoz. Ujjai kétségbeesetten kapaszkodnak meg pólómban. Nyugtatólag simítok végig hátán. 
- Semmi baj - suttogom fülébe. Válla megremeg majd lassan eltávolodik tőlem. Könnyei szaporán potyognak zafírkék szemeiből. Bizonytalanul indul meg az ajtó felé. Felveszi bőröndjét majd még utoljára rám mosolyog mielőtt bezáródik mögötte az ajtó. 


Emlékképek villannak be, ahogy besétálok a hatalmas mediterrán stílusú házba. Boldog idők voltak, amikor még itt töltöttem időmet. Ízlésesen vannak válogatva a színek, bútorok. Minden harmonizál mindennel. Ha nem ismerném a tulajt azt mondanám, hogy biztos rengeteget fizetett a belső építészének, de tudva, hogy mindent saját kezűleg választott ki csak még tökéletesebbé teszi az összhatást. Emlékszem rá mennyit variált azon, hogy milyen szőnyeg legyen a földszinti vendégszobához tartozó fürdőszobában. Engem már akkor sem érdekeltek az ilyen dolgok. Ha jobban belegondolok talán nincs is szőnyeg lakásomban csak a társalkodóban. Felesleges lakberendezési tárgy. 
- Mit akarsz? - hangja feszült. Látszik, hogy rossz időben zavartam, de persze sose mondta volna ki hangosan. Csak a múltkori eset miatt engedte meg, hogy átjöjjek. Zavarba van és valószínűleg vár valakit, mert percenként az ajtóra pillant. 
- Ha nem alkalmas, akkor hagyjuk az egészet - nyers megjegyzésem hallatán meglágyulnak vonásai. A kanapéhoz invitál és üdítővel kínál, amit udvariasan elfogadok.
- Mi a baj, Justin? - megrándul, ahogy kiejti nevemet. Jól eső érzés tölt el, hogy ennyi idő után is ilyen hatást gyakorol rá pusztán az, hogy kimondja a nevem. Szemöldökét felvonja, bátorítólag rám mosolyog. Szólásra nyitom szám, de nem jön ki rajta egy hang se. Csak ülök és elmerül emlékeimbe. Mikor legutóbb itt ültem épp azt tervezgettük, hogy hova menjünk nyaralni. Annak már lassan egy éve. Akkor rövidebb volt a haja, színes melírokkal. Az volt az első olyan dolog, amit magán változtatott, ésnnem kérdezette meg előtte az anyukáját. Bármennyire is tisztelem Mrs. Gomez-t talán túlságosan is figyelemmel kísérte és nagy fegyelemmel fogta lányát. Azonban a válásuk után megváltozott. Sel ma már olyanra festi vagy vágja a haját, amilyenre csak akarja. Ez a szabadság megmutatkozik öltözködésén is. Most is egy farmersortot visel egy váll nélküli felsővel, ami alig takar valamit nőies testéből. Még mindig várakozóan néz rám borostyán szemeivel. De nem tudok megszólalni. Képtelen vagyok rá. Nem mesélhetek neki Róla. Azt nem lehet.
Mit is képzeltem. Majd pont a volt barátnőmet fogja érdekelni az, hogy a lány, akit mindennél jobban szerettem alig pár órája hagyott el és, hogy azóta legalább két üveg whisky-t gurítottam magamba. Hirtelen állok fel, amitől megszédülök, de nem hagyom, hogy legyőzzön az érzés, így gyorsítok tempómon és kivágtatok az ajtón. Hallom, amint utánam rohan és a nevem kiabálja, de mire az ajtóhoz ér, addigra már rég az autóban ülök és tövig nyomom a gázpedált. Ennyire szánalmas is csak én lehetek. Nincs senki körülöttem, akinek elmondhatnám a problémáimat. Ryan megszakítottam velem a kapcsolatot miután megkapta mindazt, amire szüksége volt a fényűző életre. Jaden-nek is van jobb dolga, hogy az én siránkozásomat hallgassa. Selena volt az utolsó ember, akihez fordulni tudtam. Legalábbis eddig így gondoltam. De hiba volt. Minden, amit tettem az volt. Talán sose kellett volna aláírnom azt a szerződést. Igaza van a riportereknek. Maradnom kellett volna Kanadában. Mennyivel nyugodtabb lenne az életem. Ryan is a barátom lenne és rengeteg időm lenne arra, hogy a testvéreimmel legyek. Idejét se tudom mikor láttam utoljára Jazmyn-t és Jackson-t. Apával is már ezer éve nem beszéltem, még csak telefonon sem. Elhanyagolok mindenkit. Pedig megfogadtam magamnak még a kezdetek kezdetén, hogy nem hagyom, hogy megváltoztassanak. Amint látszik nem működött. Telefonom hangos csörgése ráz vissza a jelenbe. Előhalászom zsebemből és a kijelzőről Selena képe mosolyog vissza rám. Elutasítom a hívást. Ledobom az anyósülésre a készüléket és még jobban a gázra lépek. Tudom, hogy nem menekülhetek el a problémáim elől, de most ez tűnik a leghelyesebb megoldásnak. Rátérve az autópályára, távolodva a várostól, ami egykor mindent jelentett s most semmit, indulok a messzeségbe.

6 megjegyzés:

  1. Drága Jordi!

    Nem tudom, hogy mi bajod volt ezzel a résszel, mert szerintem igenis jó lett!! Szeretem az ilyen részeket ahol a gondolatok játszanak nagy szerepet, egyszerűen élveztem az egészet, bevallom nem a te általad választott dalt hallgattam közben hanem Ed Sheeran - One című új dalát ami tökéletesen illett ide, majd próbáld ki te is azzal! *-* Sajnálom, hogy elhagyta Cassie, nem értem hogy Selena mit keres még nála... Remélem rendbe tudja hozni a helyzetet Justin, mert most minden elég kilátástalan. :( Várom a folytatást. Profi munka lett!!


    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Örömmel olvasom, hogy elnyerte tetszésedet a rész! A továbbiakkal kapcsolatban csak annyit, hogy majd megtudod de nem ígérek semmi jót. Köszönöm a dicséretet, sokat jelent!

      Jordi

      Törlés
  2. Mint eddig mindig ez a rész is kidolgozott és érzelem gazdag rész lett:) Imádom.
    Remélem Cassievel hamarosan újra találkozni fognak:)
    Már izgatott vagyok a folytatás miatt.:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regina!

      Nagyon örülök neki, hogy tetszik az irományom! Rengeteget jelent a véleményed és csak még több erőt adtál a folytatáshoz! Nem árulok el semmit, majd megtudod, ha továbbra is megtisztelsz itt jelenléteddel! :)

      Puszi, Jordi

      Törlés
  3. Drága Jordi!

    Ismét csak azt mondhatom, hogy mennyire sajnálom Justint. Ez a tipikus mindenem megvan még sincs semmim sors a legrosszabb. A zene még csak tovább fokozta azt a hangulatot amit profin megteremtettél és nagyon élethűen írod le az érzéseit, gondolatait. Rettentő, hogy elhanyagolta a szeretteit és most az egyetlen személyt aki törődne vele azt is eltaszítja magától. Sajnálom, hogy Cassy elhagyta, de remélem még hallunk felőlük. ; )
    Nagyon hatásos befejezést írtál a végére. Kíváncsian várom a folytatást.

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Legalább itt elmondhatod, hogy valaha is sajnáltad őt! :D Örömmel hallom, hogy tetszett a dal, egyik kedvencem! Tudod, hogy szeretem a hatásos befejezéseket és remélem a folytatással majd nem okozok neked sem csalódást! Köszönöm a dicséretet, sokat jelent!

      Puszi, Jordi

      Törlés