Tizenkettedik fejezet

Drága olvasóim!
Köszönöm hozzászólásaitokat és a pipákat! Rengeteget jelent a támogatásotok és nem tudom eléggé kifejezni hálámat! Itt az újabb rész, ami nem lett valami nagy durranás, de nem akartalak még egy hétig rész nélkül hagyni titeket. Remélem azért olvasható lett! Továbbá kellemes szünetet kívánok mindenkinek! Jó olvasást!
Alexis

2014. április:

[ zene ]
Sötétség vesz körbe. Teste élettelenül simul enyémhez. Tompán jutnak el a hangok tudatomig. Valaki a nevem kiabálja. Gyorsítok lépteimen. Erősebben szorítom magamhoz gyengülő testét. A csillagos ég alatt rohanva látom meg a hatalmas épületet magam előtt. Berohanva legalább tízen körülvesznek. Kérdésekkel bombáznak, de egyikre sem tudok felelni. Keze még mindig az enyémet szorítja. Szívverése lassul. Eszméletét legalább húsz persze elvesztette, de a keze még mindig az enyémet markolja. Próbálják lefeszíteni, de nem enged. Az orvos azt mondja adjanak neki izomlazítót, de a műtőbe tudják vinni, de a felénk közeledő nővért eltaszítom. Nem választhat el tőle. Hisz nem látja, hogy ragaszkodik hozzám? Hogy még mindig érez irántam valamit? Erős szúrást érzek a nyakamon. Megfordulva az egyik orvos áll velem szembe és egy injekciós tűt húz ki belőlem. A világ forogni kezd körülöttem. Érzékelem, hogy leültetnek és azt is amint elválasztanak Tőle. Meredten bámulom az ajtót, amin keresztül a műtőbe vitték, hogy küzdjenek az életéért.
Óráknak tűnő percek elteltével valaki megérinti vállamat. Tekintetem felemelve anya aggódó nézésével találom szembe magam. Mellette ott van Ryan, aki érdeklődőn néz körbe. Selena a velem szemben elhelyezett padon foglal helyet és bátorítóan mosolyog rám. Mindenki itt van, aki egy kor törődött velem. Mindenki, aki az utóbbi hetekben teljesen magamra hagytak. Izmaim megfeszülnek, ahogy próbálom elnyomni a bennem felgyülemlett feszültséget. Újabb mentő érkezik. Az autó szirénája még mindig villog a kórház sürgősségi ajtajánál. Egy sovány hölgyet kísérnek be rajta. Ruhái alig érnek bőréhez olyan nagyok rá. Arca beesett, szemei sárgásnak tűnnek a rossz fényviszonyok között. Felém közeledik. Kell néhány perc ahhoz, hogy felismerjem az előttem álló hölgyben Cassy anyukáját, Jocelyn-t. Zöld szemeiben könnycseppek gyülekeztek. Erőtlenül tántorgott felém. Lépései lassultak meg végleg megálltak. Felállva gyorsan oda siettek hozzá. Karjaim közé zárom. Teste rázkódik az eddig elfojtott sírástól. Segítséget kérve az egyik nővértől felkísérem egy szobába, ahol nyugodtan letud pihenni és megkaphatja a szervezetének szükséges gyógyszereket. Könyörög, hogy meséljem el a történteket, de nem visz rá a lélek, hogy elmondjam neki az igazságot, vagyis, hogy miattam történt. Ha napokkal ez előtt nem tűntem volna fel azon a környéken, ahová elköltözött és Mike-nak nem tűnik fel, hogy figyelem Őt. Ez nem történt volna meg. Féltette attól Cassy-t, hogy újra belépek az életébe, ami egyenlő lett volna azzal, hogy kilép az övéből. Érthető, hogy beindultak a védelmező ösztönei. Hisz egy kincs volt a tulajdonában. 
- El kell mondanom neked valamit - hangja rekedtesen töri meg az órák óta kialakult csendet a szobában. Könny fátyolos tekintettel néz rám. Arcán fájdalmas mosoly suhan át. Nehézkesen feljebb tornázza magát az ágyon majd nagyot sóhajtva dönti hátát a párnáknak. - Meg kell ígérnek valamit - könyörgő tekintete láttán összeszorult szívem. Bólintásom megnyugtatja s folytatja - Nem tudhatja meg, hogy továbbra is te fizeted a számláimat - mondata hallatán hatalmasra kerekednek szemeim. Próbálnék ellenkezni, de leint - Attól, hogy beteg vagyok, ne nézz hülyének. Lehet, hogy Cassandra elhitte azt amit egy orvos mondd neki, de én is nővér voltam valamikor. Tudom, hogy mennek a dolgok. Nem létezik, hogy az állam kifizesse az olyan betegek számláit, akik már a végét járják - újra ellenkeznék, de dorgáló pillantása újra elhallgattat. - Ha megtudná, hogy mit tettél, örökre leköteleznéd. Magadhoz láncolnád, amit nem engedhetek meg. Lehet, hogy Ő jó hatással volt rád, de te nem vagy Rá. - táskájáért nyúl majd kotorászni kezd benne. Remegő kézzel felém nyújt egy borítékot mely egy levelet és egy csekket tartalmaz. - Hagytam annyi pénzt a számlámon, hogy eltudjon temetni, de szeretném ha a többivel te rendelkeznél és havonta utaltatnád neki. Egyedül nem boldogul majd. De nem akarom, hogy része legyél az életének. - hatalmas könnycsepp gördül végig meggyötört arcán. Bocsánatkérő pillantása elárulja, hogy mennyire sajnálja, de csak a legjobbat akarja lányának. Megértem. Elveszem a borítékot majd távozás előtt még megölelem. A földszinti váróterembe egyetlen hölgy várakozik türelmetlenül. Barna haja hullámokban omlik vállára. Arcáról aggodalmat lehet leolvasni. Közeledve felé, feláll majd karjait szét tárva várja, hogy végre megöleljem. Fáradtam vonom karjaim köré. Apró puszit lehel arcomra majd nyugtatólag simogatni kezdi hátam. Kiskorom óta ezt alkalmazza, hogy megnyugtasson. Mögöttünk valaki megköszörüli torkát, hogy figyelmünket felé fordítsuk. 
- Miss Lane-t a szobájába szállítottuk, de az édesanyja nem engedi, hogy látogatók zavarják. Viszont azt jóváhagyta, hogy tájékoztassuk önt a hölgy állapotáról - objektívan közölt minden információt a nővér. Nem válaszolt egy kérdésemre se valamint udvariasan megkért, hogy távozzak, mert egyre nagyobb feltűnést keltek. Elnézést kérve az eddigi kellemetlenségért, anya az autó felé kezd terelni. 
Megérkezve lakásomhoz, az előtt egy felettébb ismerős autó parkolt. Idegesség fogott el mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg ő van nálam. Feltépve a bejárati ajtót igyekeztem a nappaliba, ahol helyet foglalt.
- Mit kerestél a színháznál? - szegezem neki a kérdést. Váratlanul érinti, hogy így neki ugrok. Összerezzen mikor anya becsapja maga mögött az ajtót. Szigorú pillantásokkal örvendeztet meg mind engem mind az előttem álló lányt. 
- Elmondaná valaki, hogy miért kapok a kórházból egy telefont amiben értesítenek arról, hogy le kellett szedálni a fiamat mert rátámadt az egyik nővérre, aki egy lány életét próbálta megmenteni? - a mondat végét már szinte ordítva mondja. Selena lehajtott fejjel áll és nem mond semmit. Válla remeg a sírástól. Szánalmas. Ő kavar bele a dolgaimba és most áldozatként fogja beállítani magát.
- Örömmel - szólalok meg végül. - Ez megjelent abban a színházban, ahol a jótékonysági koncertemet fogjuk megtartani. Már vége volt a próbának, mikor bejött az előadó terembe és számon kért, hogy mit keresek azon a helyen, ahol Cassy is dolgozik a héten. Fogalmam sem volt róla, de hála hősnőnknek, aki felhívta rám Cassy köcsög barátjának figyelmét berontott és nekem szegezett egy pisztolyt - a további információról úgy gondolom nem publikus. Senkinek nem kell tudnia azt, hogy miért rágott be rám ennyire Mike vagy, hogy miért Cassy van kórházban. Selena motyog valamit az orra alatt, de se anya se én nem értjük. 
- Ha lehetne picit hangosabban - anya hangja magabiztosan, de mégis együtt érzően csendül fel. Sel felemeli könny áztatott arcát és egyenesen a szemembe néz.
- Azért voltam ott, hogy megóvjalak - határozott, de keze remegéséből látszik, hogy egyben fél is. - mert még mindig szeretlek - hangját feszült csend követi. Megfagy bennem a vér. Döbbent arcal bámulok a lányra, aki az imént vallotta be, hogy még mindig szeret.

6 megjegyzés:

  1. Valami eszméletlen.Még mindig lenyűgöz az írásod! Így tovább.
    Hamar kövit:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regina!

      Nagyon örülök hogy tetszett! Köszönöm a dicséretet!

      Törlés
  2. Jordi :)

    Engem is lenyűgöz ahogy az előttem szólót is.És nagyon örülök, hogy némi választ kaptam a kérdéseimre. Nagyon sajnálom Cassy-t, remélem hamar rendbe jön. Hát nem volt semmi amire Cassy anyja rájött. És úgy sajnálom hogy így elszúrta Selena, hamarabb is elmondhatta volna, hogy szereti. Kíváncsi leszek mi lesz ezek után. Hogy Justin mit fog mondani.Nagyon tetszik a kép és a zene is.
    Nagyon várom a folytatást!

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Köszönöm a dicséretet és örömmel látom, hogy válaszokkal tudtam szolgálni, de azért meg is tudtalak lepni! Remélem a továbbiakban is több mindenre rájössz majd! Mint mindig most is csak azt tudom mondani, hogy majd minden idejében kiderül!

      Puszi, Jordi

      Törlés
  3. Drága Jordi!

    Tele volt izgalmakkal és meglepetésekkel ez a rész. Sajnáltam Justint, viszont megértettem Cassy anyukájának a döntését, fájdalmas lesz betartania ezt Justinnak, kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e majd neki. Remélem minden rendben lesz Cassyvel. Na és Selena bejelentése, micsoda? Érdekes... Várom a folytatást mert remek részt hoztál ma is!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Nagyon köszönöm a kedves szavakat! Már látom, hogy megérte megírni a részt. Hát majd kiderül hogyan is birkózik meg vele Justin és a Selena ugye sem lesz egyszerű... Köszönöm még egyszer!

      Puszi, Jordi

      Törlés