Tizenhatodik fejezet

2014. június: - Cassandra Lane

[ zene ]
Összetörtem. Darabokra hullott az életem és nem tettem ellene semmit. Hagytam, hogy minden kicsússzon a kezem közül. Sodródtam az árral. Úgy érzem, mintha minden lelassult volna körülöttem. Tompán hallom a nekem szánt mondatokat. Homályosan látom a hozzám beszélőket. Lehetetlennek érzem, hogy megmozduljak. Mintha elvesztettem volna egy darabomat. Mintha egy részem meghalt volna, akkor mikor azt mondta, hogy szeret. De hisz ezt eddig is tudtam. Legalábbis sejtettem. De a szívem szakadt meg, hogy összetörten láttam. Szomorúság tükröződött borostyán barna szemeiben. Majd bezárult mögötte az ajtó és többé nem láttam. Egészen mostanáig. Itt áll előttem és azt kérdezi miért. Bár tudnám. Számon kér olyan dolgokért, amikre én se tudom a választ. Könnyebb volt Mike-ot választani, mint Őt? Lehet. Az egyszerűbb élet érdekében. Hogy boldogabb vagyok-e, az már egy másik kérdés. Hosszú pillantást vet a felkaromon szerzett sérülésemre. Fáj neki, hogy így lát. Nekem pedig az, hogy Őt látom. Nem lenne szabad itt lennie. Nem láthatom újra, mert akkor elgyengülök és azt nem engedhetem meg magamnak. Bármennyire is szeretnék karjai közé omlani és ölelni Őt életem végéig, nem lehet. Az önzőség volna. Viszont, ha most elengedem, örökre elveszítem Őt. De meg kell tennem. Lehajtott fejjel lépked a lépcsőn lefelé. Megkerüli autóját, amibe útközbe hatalmasat rúg. Csalódottan beül a járműbe, majd gyújtást ad és elhajt. Könnyeimmel küszködve zárom be magam mögött a bejárati ajtót. A rádióból halkan hallatszik a legfrissebb híreket felolvasó híradós mély hangja. A szobában egyetlen álló lámpa ég homályos fényt adva. Csörömpölés hallatszik a konyhából. Oda kellene mennem, de nincs energiám hallgatni a mai prédikációját. Lassan a fürdőszoba felé indulok. Bezárom kulccsal magam mögött az ajtót, majd óvatosan elkezdem levenni ruháimat. Hátamon hatalmas zúzódás kezd kiélesedni. Ahogy a forró vízcseppek hozzáérnek mérhetetlen fájdalom hasít végig bennem. Lassan majd hozzászokik a szervezetem. Mély sóhaj hagyja el remegő ajkaimat. Utat tör magának az első könnycsepp, amit temérdek másik követ. Szaggatottan tudok csak levegőt venni. Kétségbeesetten próbálom lenyugtatni érzelmeimet, hogy alábbhagyjon remegésem. Hangos kopogást hallok az ajtón. Újabb mély levegővétel majd elzárom a csapot, magam köré tekerek egy törölközőt és kitárom az ajtót. Mike sötét pillantást vet rám majd megragad és a szoba felé húz. Kitárja az ajtót majd belök rajta. Hangosan csapódik neki hátam az ágy lábának. Fáradtan feltápászkodok majd újra elterülök egy hatalmas ütéstől, ami az arcomat érte. Vér és könny íze keveredik össze a számba. 
- Megmondtam, hogy ha még egyszer szóba állsz vele, az életeddel játszol - idegesen szűri ki fogai között a már milliószor hallott bűvös mondatot. Bólintok majd minden erőm összeszedem, hogy feltudjam tornázni magam ülőhelyzetbe. Megmarkolja hajam, hogy ráemeljem tekintetem, ami még mindig könnyekkel van tele. - Szedd rendbe magad. Undorító vagy - miután a porba tiporta a még megmaradt önbecsülésemet becsapja az ajtót és magamra hagy. Minden erőmet össze kell gyűjtenem ahhoz, hogy feltudjak állni. A szekrényen elhelyezett tükörből egy szomorú, kétségbeesett lány tekint vissza rám. Újabb könnycsepp folyik végig vérző arcomon. Hangos dübögés jelzi, hogy Mike bármelyik pillanatban benyithat. Gyorsan letörlöm a könnyeim majd egy zsebkendővel letapasztom a szám amelyből még mindig vér szivárog. A kilincs hangosan csapódik neki a falnak. A tükörből látom, hogy ott áll teljes valójában egy törölközővel a derekán. Ezek szerint ma este se lesz egy nyugodt estém.
- Sajnálom - halkan ejtem ki a szavakat, miközben megfordulok és rá emelem kék szemeimet. - Többet nem fordul elő, ígérem! - halvány mosoly fut végig megkeményedett vonásain. Ezzel bármikor elérem nála azt, hogy gyengédebben bánjon velem. Odalépek hozzá, lábujjhegyre állok és apró csókot nyomok vékony vonású ajkaira. Kezem végig vezetem kidolgozott mellkasán majd a hajába túrok és az ágy felé kezdem húzni. Undorodom az egésztől. Sose szerettem vele lenni, de jobban járok, ha én kezdeményezek, mert így megúszom pár ütéssel. Durva velem. Minden egyes mozdulatával fájdalmat okoz. Megjátszom, hogy élvezem, de sose volt még olyan, hogy tényleg élveztem volna. Minden egyes alkalommal eszembe jut, hogy Justin milyen gyengéd volt hozzám. Ő mindig maga elé helyezett és csak az volt neki fontos, hogy nekem jó legyen. Lehet, hogy nem voltunk egy átlagos pár, de mindennél jobb volt, mint ami Mike-kal van. Inkább élném az életem kamerák kereszttüzében, mint egy ilyen állattal. Kielégülten dől le mellém. Arrébb lök, hogy kényelmesen elférjen az ágyon. Felállva megyek ki a fürdőbe, hogy ellássam sérüléseimet. Szemem megakad a nappaliban lévő fényképen, amin anyával állok az első fellépésem után. A sarokban még mindig ott hever a táska amelyben a balett előadáshoz szükséges felszerelés van. Idejét sem tudom, mikor táncoltam utoljára. Három hónapja vagyok Mike-kal, aki még a gondolattól is rosszul van, hogy valami olyat tegyek, ami boldoggá tesz. Lehetetlen egy alak. De van valami a személyiségében, ami miatt nem tudom elengedni. Pedig már ideje lenne. Hiányzik a tánc. Az, hogy újra boldog legyek. De nem olyan egyszerű megszabadulni attól, akinek a kezében van az életed. Vagy legalábbis azé, akit annak tekintesz. Elég meggyőző érveket hozott fel amellett, hogy vele maradjak. Közelebb lépve a táskához kiveszem belőle a tánccipőmet és óvatosan felhúzom a lábamra. Furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha újra tudnék levegőt venni. Felállva teszek pár lépést majd lábujjhegyre állva könnyedén körbe fordulok tengelyem körül. Hatalmas mosoly terül szét arcomon. Halk mozgolódás hallatszik a szoba felől. Gyors mozdulatokkal kioldom a cipőt majd a táska mélyébe teszem. Ahogy a földre ér a zsák, furcsa koppanást hallat. Közelebbről szemügyre véve egy vastag boríték van benne. Kivéve látom, hogy nekem címezték. Felkapom köntösömet majd az ajtó felé veszem az irányt. Óvatosan leülök a lépcsőre és halkan kibontom a csomagot. Egy nyaklánc hullik ki belőle elsőként, melyen a nevem található. Jóleső bizsergés fut végig gerincemen, ahogy bőrömhöz a hideg arany. Az ékszerhez üzenet is jár. Kivéve a papírt, ismerős illat csapja meg orromat. Ráncba szalad homlokom. Nem értek semmit. Széthajtom a levelet majd meglátom kusza betűit, ami mosolyt csal az arcomra. Hát mégis szorult bele valami jó is. Megtette azt amire mindig is vágytam. Szerelmes levelet írt nekem. Olyat, ami a legharagosabb lány szívét is felolvasztotta volna. 



Legdrágább Cassym,

Tudom, hogy elrontottam. Tudom, hogy egy barom voltam, mikor hagytam, hogy kisétálj az életemből. Az volt életem legnagyobb hibája, hogy nem változtam meg Érted. Pedig megérdemelted volna azt, hogy úgy bánjak veled, mint egy hercegnővel. Mert te vagy a mindenem! Neked köszönhetem azt, hogy még életben vagyok. Miattad kezdtem el megváltozni és csak reménykedni tudok abban, hogy valaha leszel olyan kegyes és megbocsájtasz mindent, amit ellened követtem el. Még alig egy órája lépted át a küszöböt és könyörögtél azért, hogy ne haragudjak, de te nem tudod tovább tettetni. Hidd el Szívem, rád sose tudnék haragudni. Hisz már akkor tudtam, hogy ez nem fog hosszútávon működni, mikor segítséget kértél tőlem. Bár mai napig nem értem, miért engem választottál, de már tudom, hogy így kellett lennie. Nekünk együtt kell lennünk. De nem most. Neked a karrieredre kell koncentrálnod. Arra, hogy támogasd és segítsd anyukádat, hogy minél hamarabb meggyógyuljon és melletted legyen, újra. Szeretlek és ezt a tényt semmi nem tudja megváltoztatni. Bármeddig kell várjak, hogy újra karjaim között tudjalak. Sose gondoltam, hogy valaha is fogok valakinek olyan levelet küldeni, amibe az érzéseimet taglalom, de érted bármit megtennék. A csillagokat is lehoznám az égről csak, hogy mosolyogni lássalak. Nem voltam jó hozzád. Jobbat érdemelsz nálam, ezért elengedlek. Hagyom, hogy boldogan éld az életed. Megtaláld, ami és aki boldoggá tesz. Ez volt életem legnehezebb döntése, de meg kellett tennem, Érted! Ne haragudj rám. Rengeteg dolgot elkövettem ellened, de nem utálatból. Csak magamnak is nehezen vallottam be azt, hogy tőled függök. De most már tudom. Tisztában vagyok vele, hogy elrontottam, de mindig azt mondtad, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Nekem ehhez idő kell. Rendbe kell tennem az életemet, hogy olyat biztosítsak neked, amilyet megérdemelsz. Adj 1 évet. Ha akkor még mindig úgy érzed, hogy megérdemlek még egy esélyt, jövő áprilisban találkozzunk egy olyan helyen, amit te választasz ki a pontos dátummal együtt. Ha megjelensz tudni fogom, hogy te is szeretsz, ha nem akkor véglegesen lemondtál rólam, én pedig hagyni fogom, hogy éld az általad választott életet. Ha döntöttél kérlek válaszolj, nem kell mindenre amit leírtam, csak egy címet és időpontot. Szeretlek, mindig is foglak!

Justin

4 megjegyzés:

  1. huu pont most kezdtem olvasni ès eskü meg siratot ahogy írsz persze jó èrtelembe imàdom ahogy írsz nagyon jó sies :) IMÁDOM xd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, alig merem elhinni, hogy ezt nekem írtad! Nagyon szépen köszönöm és sietek ahogy tudok!!

      Törlés
  2. Alexis!

    Hát ez a levél...elolvadok. Justin nagyon rendes. Igazán megérdemelné Cassy-t. Cassy-t borzasztóan sajnálom. De egy mocskos állat az a Mike. Nem veszi észre, hogy inkább Ő az undorító? Hogy képzeli ezt? Remélem valaki majd jól elintézi.
    Teljesen le vagyok taglózva ez után a rész után. Nehéz egy élete van szegény lánynak. De nagyon örültem az ő szemszögének. Megint kiderült sok minden. Remélem Cassy-nak valahogyan sikerül választ adni Justin-nak és otthagyni azt a szörnyeteget.
    Nagyon tetszett a kép és a zene is. Remekül írsz!

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Örülök neki, hogy a levél elérte a kívánt hatást! Cassy tényleg rengeteg traumát él át, de majd neki is eljön a megváltás pillanata, már csak az a kérdés, hogy mikor...
      Köszönöm a dicséretet, nagyon jól esik, hogy ezt gondolod!

      xxAlexis

      Törlés