Tizennegyedik fejezet

Drága olvasóim!
Meghoztam egy újabb részt, ami remélhetőleg megint összezavar és felcsigáz benneteket egy kicsit! Azt megjegyezném, hogy megváltoztattam a nevemet így Jordi helyett mostantól Alexis Greenwood néven fogok posztolni! A csodálatos új design-t pedig szeretném itt is megköszöni Cassy Crockett-nek. Fantasztikus lett! Jó olvasást!
Alexis

2014. május:

[ zene ]
Csodálatos volt. Varázslatos és tökéletes is egyben. Érzem ahogy a szomorúság és sötétség körül veszi a szívem helyén tátongó űrt. Fáradtan hajtom hátra a testem. A téglafal hűvössége jól esően hat vérző fejemnek. Kezeim esetlenül foglalnak helyet ölemben. Körbenézve fedezem fel, hogy a szemben lévő ágyon egy ismeretlen férfi fekszik, aki engem bámul. Idétlen vigyor terül el arcán. Fogsora hiányos, házilag készült tetoválások borítják felkarját. Külseje visszataszító. Szakadt ruhák, ápolatlan haj. Igazi bűnöző.
A múlt éjszaka eseményei kavarognak elmémbe. Fogalmam sincs arról, hogy kerültem ide vagy hogy kerülök ki. Elgondolkodtató, hogy mihelyst visszatért az életembe máris bajba kerültem.
- Justin Drew Bieber - a hang a folyosón elhelyezett hangszóróból jelezte, hogy végre az én ügyemet fogják tárgyalni. Lassan felállok az ágyról. A rácshoz lépve pillantom meg a felém közeledő tisztet. Kinyitja az ajtót majd kezemnél megragadva vezet a kihallgató szoba felé. Hangosan csörög bokámon s csuklómon a bilincs. Kitárja az ajtót majd fejével biccent, hogy menjek be. A szoba sötét. Egy asztal két székkel található bent amit egy kisebb asztali lámpa gyér fénye világít meg. Helyet foglalva az egyik széken veszem jobban szemügyre a helységet. A velem szemközti falat üveg borította. Az egykor fehérre meszelt falról most omladozott a burkolat. Ajtó csapódás jelzi, hogy újabb személy érkezett a szobába. Fejem felemelve találkozik tekintetem egy férfival. Kemény vonásai öregítenek megjelenésén. Barna hajába ősz szálak tűnnek fel. Fekete öltönyt visel. Kezében papírok tömkelege található. Kihúzza a másik széket majd helyet foglal. Kinyitja a vaskos dossziét. Olvasgatni kezdi majd feltekint rám és kérdőn felhúzza szemöldökét.
- Mr. Bieber remélem tisztában van azzal, hogy most túl messzire ment - hangja elégedetten hat. Bizonyára már régóta vár arra a pillanatra, hogy lecsukhasson. - Kérem mesélje el, hogy mi történt múlt este! - kérésnek álcázott utasítására összevonom szemöldökömet. Bár tudnék bármit is mondani. De semmire nem emlékszem. Mondhatnám, hogy alaptalanul hoztak be, de biztos van valami bizonyíték, ami ellenem szól. Fejem megrázva jelzem neki, hogy nem tudok semmit. Mély levegőt vesz majd fényképeket rak szét előttem az asztalon. - Tegnap este eszméletlenül találtunk rá a képen látható lányra az ön lakásán. Magát önkívületi állapotban szedtük össze a közeli erdő széléről. Senki nem látott vagy hallott semmit. Az orvosok még nem tudják, hogy az ifjú hölgy túl éli-e vagy sem. Súlyos sérüléseket szenvedett. Még most sem rémlik semmi? - képek villannak be. Ryan-t látom, amint bekopogtat az ajtón. Azt mondja hallotta, hogy mi történt Cassy-vel és, hogy mennyire sajnálja. Valamit mondok neki mire lehajtott fejjel kér bocsánatot. Ködös derengés jelenik meg körülötte. Tompán hallom a hangját. Valamit magyaráz, de nem értem, hogy mit. Majd arrébb állok az ajtóból és hagyom, hogy bejöjjön. Pillanatok alatt változik a helyszín. A nappaliban hatalmas felfordulás van. Egy lány ordítozik Ryan-nel, aki csak röhög a viselkedésén. Felállok a kanapéról és elindulok kifelé. Érzem, hogy friss levegőre van szükségem. Ahogy az ajtóhoz érnék összecsuklik a lábam és erőtlenül esem össze a földön. Ryan újra nevetni kezd míg a vele szemben álló lány egyből a segítségemre siet. Valami gyógyszerről kezdenek ordítozni, de nem értem, hogy mi történik körülöttem. Ryan gyors léptekkel halad felém majd megragadja a lány haját és rángatni kezdi. Megpróbálok felállni, hogy segítsek rajta, de lábaim összecsuklanak. Rabul ejtett a saját testem. Ott fekszek a padlón, próbálkozom az előre jutással miközben hallom és látom, ahogy Ryan összeveri a lányt. Az ernyedten fekszik a földön. Orrából ömlik a vér, de még mindig ütések és rúgások érik ájult testét. Ryan felém lépked. Kezébe vesz valamit majd erőből fejbe vág és elsötétül minden. Újra a kihallgató szobában találom magam. A nyomozó még mindig kérdő tekintettel szemlél, de látva, hogy nem reagálok csalódottan feláll és távozni készül. 
- Hogy hívják a lányt? - lepődötten emeli rám szemeit a férfi majd kinyitva az aktát megnézi a pontos nevet. "Elois Black".  A válasz hallatán összeugrik a gyomrom. Nem gondoltam volna, hogy Ryan képes megütni egy lányt. Pláne azt, akiben hetedikes kora óta szerelmes volt. 
Órák telnek el és én még mindig azon agyalok, hogy történhetett ez meg. Tény, hogy az utóbbi hetekben nem voltam önmagam és elég rendesen a pohár aljára néztem, de még a legkétségbeesettebb helyzetben se vetemednék arra, hogy megüssek egy lányt. Nem csak az erő különbségek miatt, hanem elvből. Tisztelem a nőket. Ezt mindenki tudja rólam, de megértem, hogy ebben az esetben bűnösként kezelnek. Minden bizonyíték ellenem vall. Az én lakásom történt, és a tett helytől nem messze találtak rám véres ruhákban. Bár azt még nem tudom, hogy ki jelentette az esetet, de van egy olyan érzésem, hogy Ryan áll az egész mögött. Hónapokig könyörgött, hogy hozzam össze Elie-vel, de mindig nemet mondtam. Lényegében ezért lépett le. Azt mondta nem vagyok igazi barát, mert megakadályozom abban, hogy együtt legyen azzal, akit szeret. Hiába magyaráztam, hogy ha tényleg szereti, akkor oda megy és ő kér tőle egy randevút. Az a mondat is elhagyta számat, hogy ne használja az én pénzemet arra, hogy megszerezzen egy lányt. Pedig én is azt tettem. Nem is egyszer. A hírnevemet használtam arra, hogy megszerezzem a lányokat. De persze a lányok is a pénzért voltak velem, de egy kivételével egyik se vallotta volna be, ha megkérdezik.
- Mr. Bieber, látogatója érkezett - hangos csörgéssel elhúzza a rácsot, amely a cellában tartott majd egy újabb szoba felé kezd el vezetni a fegyőr. Óráknak tűnő percekig bolyongunk a hatalmas épületbe, míg bevezet a látogatásoknak kijelölt szobába. Üvegfallal elválasztott asztalok foglalnak helyet székek társaságában. Kétszemélyes fakkokra van felosztva a faltól falig érő asztal. Az üveg mindkét oldalán telefonkagyló helyezkednek el ami biztosította a zavartalan beszélgetést. A terem legutolsó székhez vezet. Mikor megpillantom rémült arcát, összeszorul a szívem. Leülök vele szembe és várom, hogy Ő kezdeményezzen. Felveszi a kagylót és vár amíg nekem is sikerül a még mindig bilinccsel ellátott kezeimmel. Kényelmetlenül emelem fülemhez a készüléket és bocsánat kérően nézek szemeiben, amiket könnyfátyol takarja el.
- Mi a franc történt Justin? - jól eső érzés tölt el mikor végre valaki kiejti keresztnevemet. Mindig is utáltam, ha valaki hivatalosan szólított meg. Egy könnycsepp utat tört magának és lassan végig folyik arcán. Látom, hogy próbálja összerakni a történteket, de mivel nem tud minden részletet így nem tudja biztosra ártatlanságomat. Megrázom fejem, mire újabb sós cseppek folynak végig tökéletes arccsontján. - Mondd, hogy nem te tetted? - hangja kétségbeesetten csendül fel. Sose láttam még ilyen törékenynek. Újabb fejrázásom láttán, kezdi elveszteni türelmét. Válaszokat akar. Látom abból, ahogy rám néz.
- Ryan volt. - egyszerűen nem bírom tovább magamban tartani. Válaszom hallatán meglepődik. Szólásra nyitja száját, de egy hang sem jött ki. - Viszont minden ellenem vall. - Erre még jobban meglepődik. Ráncba szalad homlokán szemöldöke és gondolkodni kezd. 
- Nem értelek. Ha nem te voltál, akkor - szavait a közeledő tiszt folytja belé. A látogatási idő lejárt, csendül fel újra a hangszóróba beszélő nő hangja. 
- Szeretlek - ennyit tudtok csak mondani. Felkarom megragadja majd a kijárat felé kezd rángatni. Látom, amint ijedten ugrik fel székéről és kísér végig az üvegfal mentén egész addig míg ki nem lépek a teremből. Nem tudom leolvasni szájáról az artikulálatlan szavakat. Könnyes arca örökre beivódott emlékezetembe. Alig merem elhinni, hogy eljött. Azok után, amit vele tettem. 

7 megjegyzés:

  1. Drága, utánozhatatlan Alexis!

    Ismét lenyűgöztél! Olyan részeket hozol, hogy awwww! Nem tudom mit mondjak. Hát iszonyúan meglepődtem, hogy Justin a börtönben van.Aztán szép lassan jöttek a válaszok, hogy miért. Teljesen kiakadtam. Hogy volt képes erre Rayen??? És, hogy fog ebből Justin kijönni? Én is meglepődtem, de örülök, hogy feltehetően Cassy volt az a lány aki meglátogatta. Nagyon várom a folytatást!
    A kép és a dal nagyon illet ide. És oda vagyok az új design-ért!!! Gyönyörű! Minden elismerésem Cassy Crockett-nek!

    Bianka : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Valamilyen szinten örülök annak, hogy kiakadtál. Lényegében ez volt a célom. Hát a folytatásban majd minden kérdésedre megtudod a választ! Köszönöm a dicséreteket. Nagyon sokat jelent, hogy ilyen véleménnyel vagy a történetről és szerintem is gyönyörű munkát végzett Cassy!

      xxAlexis

      Törlés
  2. Már megint egy csodás rész:)
    Nagyon ügyesen írsz ( továbbra is:DDD )
    kövit:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regina!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál! Rengeteget jelent!
      Sietek!

      xxAlexis

      Törlés
  3. Drága Alexis!

    Jaj, még meg kell szoknom ezt a nevedet. :D Nagyon érdekes volt a részed, azt se tudtam, hogy mi van az elején, csak lestem. xD Utána persze minden tisztázódozz és megértettem, megdöbbentem... ez rettentes. Remélem el fogják hinni neki, hogy nem ő volt, szegény Justin. Ugye Cassy látogatta meg? Ja és csodáát művel Cassy Crockett barátnőm a bogod kinézetével, nagyon ízléses lett. :)

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Köszönöm, hogy írtál. Reméltem, hogy nem fogjátok először érteni. Ez volt a célom. Majd mindent megtudsz a folytatásban!

      xxAlexis

      Törlés
  4. Szia :) Itt egy kis meglepi: http://nemtudommilegyenacime.blogspot.hu/p/dijaim.html :)

    VálaszTörlés