Tizenötödik fejezet

2014. június:

[ zene ]
Hangosan dübörög a zene a ház falai között. Senki sincs már beszámítható állapotban. Újra töltöm a kezemben lévő piros műanyag poharat majd belevetem magam a tömegbe. Nem ismernek meg. Legalábbis úgy tesznek, mintha nem én lennék az. Viszont ha meglátnak, kitérnek az utamból. Elfordítják fejüket és a hátam mögött súgnak össze. Úgy kezelnek, mintha nem is ember lennék. Egy hónap. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a gazdag, jóképű "haverból", egy szakadt sittes legyen. Nagyot kortyolok a poharamban lévő italból. Jóleső maró érzés megy végig bennem. Dülöngélve próbálok egy csendes sarkot keresni, ahol meghúzhatom magam. Minden mellettem elhaladónak neki csapódik vállam. Finom közlik, hogy nem vagyok szívesen látott vendég. Figyelmen kívül hagyom az ellenem irányult haragot. Semmit nem tudnak, de mégis úgy viselkednek, mint akik jelen voltak azon az estét. Csendesen helyet foglalok a sarokban elhelyezett kanapén. Érdeklődve kémlelem a jelenlévőket, mint a héten már harmadszor. Várom, hogy feltűnjön és végre beszélni tudjak vele. Négy héten keresztül bűnhődtem olyan dologért, amit el se követtem. 31 nap kellett ahhoz, hogy a rendőrség bizonyítékokat találjon arra, hogy én öltem meg Elois-t. De, persze nem találtak. Nem tudom mennyi alkohol lesz elég, ahhoz, hogy lenyugodjak és higgadtan tudjak Ryan-nel beszélni. Két hete helyeztek szabadlábra. Azóta a környéken lévő összes buliba elmentem, hogy végre megtaláljam. Az elején csak figyeltem őt, de most már muszáj vagyok beszélni vele. Újra pásztázni kezdem a tömeget. Ismerős arcokra leszek figyelmes. Szemem összébb húzom, hogy jobban kitudjam venni az alakot. Villámként hasít belém a felismerés. Cassy. Mit keres itt? Megfogadtattam vele, hogy nem jön ilyen fajta bulikba. Idegesen felállok, majd felé veszem az irányt, de mielőtt odaérnék valaki megragadja a vállam és a kijárat felé kezd tolni. Az ajtón kilépve, ellök és hangos nevetésbe kezd.
- Nem gondoltam volna, hogy lesz pofád idejönni - hangjából kihangzott, hogy mennyi gyűlöletet érez irántam. Könyökömön keletkezett sebből szivárog a vér és minden egyes mozdulatnál ahogy hozzá ér a felsőm anyaga fájdalom hasít át testemen. Nehézkesen feltápászkodom, hogy szemmagasságban legyen vele. Arcán gúnyos vigyor húzódik. 
- Reméltem, hogy megleplek - hangom keménynek hat a csendes környezetben. A házban időközben lehalkult a zene. A bent jelenlévők lassan kezdtek kiszivárogni és szemlélni kezdték a közöttünk kialakult helyzetet. - Hogy voltál képes rám kenni az egészet? - meglepetten lép egyet hátrébb. Nem számít rá, hogy közönség előtt akarom ezt megbeszélni. Én sem így terveztem, de nem bírok magammal. Az alkohol és az adrenalin megteszi hatását. Megbátorodom és tovább folytatnám a vádaskodást, de ekkor megjelenik Ő az ajtóban és torkomon fagy a hang. Tekintetünk találkozik. Jeges fájdalom hasít szívembe. Miatta, csakis miatta bírtam egy hónapig a börtönben. Nem akartam nagyobb csalódást okozni neki. 
- Mégis miről beszélsz haver? - zavarban van. Hallatszik a hangjából, hogy megijedt. Végre az én kezemben van az irányítás. Felhúzom karomon a pulóver ujját. Már teljesen átázott a sebből folyó vértől. 
- Már nagyon régen nem vagyunk haverok Ryan - halkan szólalok meg, de a csendben úgy hat, mintha kiabálnék. Minden szem ránk szegeződik. Érdeklődve várják a fejleményeket. Cassy eltűnt az ajtóból. Valahol a tömegben lehet vagy már régen elment. Én is elmennék, de most jött el az idő, hogy tisztázzam magam. Hogy ne kezeljenek úgy, mint egy gyilkost. - Miért tetted? - a kérdés hallatán lehajtja fejét és csalódottan megrázza. Értetlenkedő pillantással néz fel és kezd felém közeledni.
- Hát nem érted? - hangjából düh szűrődik ki. Látszik, hogy próbálja visszafogni magát. A mellette álló lány védelmezően elém áll és valamit suttogni kezd neki. Ryan szemei sötétbe borulnak. Gyilkos tekintettel néz rám. Ellöki maga elől a lányt majd átszeli a közöttünk lévő akadályt. Szemtől szembe állunk. Megfagy körülöttünk a levegő. Mindenki visszafojtott lélegzettel áll. - Tönkretettél mindent. Bárhová mentünk te lettél a középpontban. Minden lány téged akart. El sem bírod képzelni, hogy milyen nehéz volt a barátod ként felszedni egy csajt. - hangja remeg az indulattól. Hátrébb lépek, de a szemkontaktust nem szakítom meg. Lemondóan megrázom a fejem. Mélyet sóhajtok majd megfordulva távozok. Nehezen tudok haladni a kialakult tömegen keresztül. A parkolóban az autóm után kezdek kutatni. Mikor megtalálom és közeledni kezdek felé, arra leszek figyelmes, hogy valaki a motorháztetőnek támaszkodva vár rám. Ismerős az arca, de nem tudom beazonosítani. Telefonját piszkálja majd, mikor megállok előtte felemeli fejét és tekintetem találkozik egy smaragdzöld szempárral. Ahogy a holdfénye rávetődik szőke fürtjeire megvilágosodom. Holy. Mikor felismer lepattan a járműről. Szólásra nyitja száját, de nem találja a megfelelő szavakat.
- Miben segíthetek? - hatalmas molyos terül szét arcán. Váratlanul ér ezen reakciója, de én is megeresztek egy halvány mosolyt. Nem sok kedvem van most ahhoz, hogy kérdezősködjön. Jobban szemügyre véve látom, hogy szemeiben fájdalom látszik. Megjátszott boldogsága hamar szerte foszlik. 
- Cassy bajban van - csak ennyit tud ki mondani. Könnyek erednek el szemeiből. Zavarát próbálja leplezni, de nem jár sikerrel. Az alkohol okozta tompaság egyből eltűnik szervezetemről. Élesebben látom a dolgokat. A hangok felfokozódtak. Agyam kattogva próbál rájönni, hogy mi lehet a probléma, de addig amíg az előttem álló lány nem mondd el bármit is, nem tudok segíteni rajta. Pedig, ha bajban van sietnem kell megmenteni Őt. Megígértem neki és nem fogom még egyszer megszegni a neki tett ígéretemet. Türelmetlenül nézek a lányra, aki még mindig könnyeivel küszködik.
- Mondd el, Holy! - kicsit élesebbre sikeredik a mondat, mint akarom. Hangomra összerezzen majd mesélésbe kezd. Tíz percen keresztül csak mondja és mondja. A kezem remeg a visszafojtott indulattól. Visszament hozzá. Azok után, hogy golyót repített belé képes volt újra visszafogadni. Megáll az eszem. Ökölbe szorított kezem erősen beleverem a motorháztetőbe. Holy ijedten ugrik hátrébb. - Szállj be! - visszautasítást nem tűrő hangon utasítom a megrémült lányt. Eleget téve parancsomnak féle bár, de megül mellém. Rátaposva a gázpedálra indulunk el. Percek elteltével leállítom a motort. A ház első ablakaiból fény szűrődik ki. A nyugodt környezet láttán csak még idegesebb leszek. 
- Ne csinálj hülyeséget Justin! - kérlel. Szinte könyörög, hogy ne szállja ki a kocsiból, de nem tudok eleget tenni kérésének. Feltépem a kocsi ajtót és pillanatok alatt a bejáratnál találom magam. Kopogásnak szánt dörömbölésemre egyből érkezik a válasz. Értetlen arccal nyit ajtót, azonban mikor meglát félelem suhan át rajta. Rendezve vonásait mosolyt erőltet arcára. Mellkasomnál fogva tol hátrébb, hogy Ő is a verandán álljon. Bezárja maga mögött az ajtót majd kérdőn felhúzza szemöldökét. 
- Mit keresel itt? - hangja kemény, érzelem mentes. Mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam. Tekintetem végig vezetem rajta. Fekete toppot visel egy mintás testnadrággal. A felső alól kilátszik a heg, ahol megműtötték az orvosok. Látszik rajta, hogy fáradt. Szemei alatt hatalmas fekete árkok foglalnak helyet, amit alapozóval próbált meg eltüntetni. Karjainak egy fekete kardigán nyújt meleget amely félig lecsúszott a vállán és láttatni enged egy sötét lila színben pompázó foltot. Tekintetem megállapodik az a helyen. Követi pillantásom majd felhúzza a vállára a felsőt. - Menj haza, Justin - fájdalmasan cseng hangja a csillagos ég alatt.
- Miért vagy még mindig vele? - undorral tudom csak kiejteni a szavakat. Fáradtan felsóhajt majd ránt egyet a vállán és keresni kezdi a megfelelő szavakat. - Mivel  jobb nálam? -  magam is meglepem ezzel a kérdéssel. Zafírkék szemeit könnyfátyol lepi el. Mélyet sóhajt, megköszörüli torkát majd kiejti az a szót, ami a legnagyobb fájdalmat okozza nekem. - Szeretem Őt.

4 megjegyzés:

  1. Drága Alexis!

    Furcsa volt Justint rögtön egy buliban találni, na meg tényleg meghalt a csaj? Az előző részben még élt, ajj szegény. És miért nem csukták le az igazi tettest Ryant? :O Na meg a vége... Hallod tele vagyok kérdőjelekkel, most még minden kusza, remélem a végére megértek mindet. :D Várom a folytatást, ügyes vagy!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Hát valamilyen szinten ez volt a célom. De nyugodj meg idejében minden titokra fény derül! Köszönöm, hogy írtál!

      xxAlexis

      Törlés
  2. Kedves Alexis!

    Most is egy remek részt alkottál. Baromi jó ez a történet és mindig öröm olvasni, mert annyira érdekes. Mikor leszek én is ilyen szinten?
    Azt a rész amikor Ryen-nel beszélt egyszerűen tökéletesen írtad le, de többit is. Olyan élethű az egész, hogy csak ámulok. Nagyon sajnálom Justint, de remélem az emberek előtt kitisztult a kép. Holy feltűnése meglepett és kíváncsi leszek mi az a baj. Nem értem Cassy miért hazudott hogy szereti Mike-ot és miért ment vissza hozzá. Nagyon kíváncsian várom a folytatást!
    Nagyon szeretem ezt a számot és nagyon illett ide, csak úgy mint a kép!

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bianka!

      Köszönöm a kedves szavaidat. Nagyon jól esik, hogy így vélekedsz a történtemről!
      Gondoltam, hogy megfog lepni Holy feltűnése, de még nem most hallottunk róla utoljára. Cassy gondolataira is hamarosan fény derül majd!
      Köszönök még egyszer mindent és hidd el, ha hiszel eléggé magadban, akkor belőled is egy még fantasztikusabb író fog születni, mint ami most vagy!

      xxAlexis

      Törlés