Tizennyolcadik fejezet

2014. november:

[ zene ]
Gondolatok, kétségek, szánalom, izgalom, szenvedély, kitartás, Szerelem. Ezek az érzelmek uralják földi életünk nagy részét. Nem tudunk döntéseket úgy meghozni, hogy ne befolyásolja egyik a másikat, vagy ne legyenek hatással egymásra. Próbálunk objektív véleményt formálni, de azt lehetetlen kivitelezni. Nem tudunk tárgyilagos véleményt alkotni, mert valamilyen külső hatás mindig befolyásol minket. De bizonyos szituációkban muszáj elvonatkoztatni ezektől. Mert bármilyen jó érzés, ha nem találjuk biztonságosnak, akkor a józan eszünkre kell hagyatkoztatnunk. 
Cassy-vel minden egyes eltöltött perc maga a mennyország. Újra behozta a világosságot elveszett életembe. Szeretem Őt, ehhez kétség sem férhet. De féltem is. Nem nézhetem tovább azt, ahogy tönkre teszi magát. A titkok, amelyek körülveszik veszélyesebbek, mint azt Ő gondolná. Figyelmen kívül hagy fontos tényezőket. De ismerem Őt és tudom, hogy ha elmondanám neki mit gondolok igazán, megharagudna és lelépne. Amit én nem élnék túl még egyszer. Szükségem van rá, de ha hagyom, hogy tovább így éljen, akkor véglegesen elveszthetem. Azt pedig nem engedhetem meg. 
- Mind gondolkodsz drágám? - álmos hangja mosolyt csal arcomra. Megfordulva látom magam előtt azt a személyt, akire mindig is vágytam. Apró kezét végig vezeti fedetlen hátamon és apró csókot ad a kulcscsontomra.  Kérdőn húzza fel szemöldökét és érdeklődve figyeli arcomat. Szemében csillogást vélek felfedezni, ami megmelengeti szívemet. Kezemet felemelem és közelebb húzom magamhoz. Gyors puszit nyomok homlokára majd erősen magamhoz ölelem. Az ilyen meghitt pillanatokért megéri kockáztatni mindent. Amikor mellettem van tudom, hogy biztonságban van.
- Rajtad - válaszom hallatán hatalmas mosolyra húzódik szája. Zavarában nyakamba fúrja arcát. Pár percig míg eltűri, hogy ölelgetem és apró puszikkal borítom el testét, de mivelhogy nem bírja a tétlenkedés kibújik óvó karjaim közül és az ajtó felé veszi az irányt. Miközben lefelé lépdel a lépcsőn hangosan dúdol magában egy dalt, amely fájdalmas emlékeket hoz fel bennem. Nem tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz nekem, de hisz honnan is tudhatná? Már rég nem volt része az életemnek, mikor a dal megjelenése hatalmas port kavart körülöttem. Mai napig nem értem miért lepett meg mikor kiadta Selena a kapcsolatunkról szóló albumát. Várható volt. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb megfogja osztani a világgal, hogy mit tettem vele. Azóta is szégyellem magam emiatt. Nem erre lettem nevelve. Anya azt tanította nekem, hogy tiszteljem a nőket, de valahogy Sel-t nem tudtam. Talán azért, mert egyenlőnek éreztette magát vagy azért, mert versenytársat láttam benne. Sose fogom megtudni a választ erre a kérdésre, de már megbántam, hogy nem értékeltem és nem tiszteltem őt. Már csak azért is, mert a viselkedésem begyógyíthatatlan sebeket okozott neki. Mentálisan meggyengült és olyan dolgokat hitt valódinak, amik csak a képzeletében éltek. Ezért volt szüksége a gyógyszerekre. Hogy eltudja különíteni a jelent a fantázia világától. Ahogy a dalt hallgattam, rádöbbentem arra, hogy míg Selena tovább lépet és próbálja összerakni az életét, addig én még mindig a földön fekszek és arra várok, hogy valaki felállítson és megoldja a problémáimat. Cassy-ben is ezt láttam. A lehetőséget arra, hogy egyenesbe jöjjek. De mivel én nem tettem ellene, így minden rá hárult, ami alatt összeroppant és most arra vár, hogy a károkat, amiket benne okoztam kijavítsam. De az Ő ereje és akarata nélkül ez szinte lehetetlen.
- Justin? - kérdőn néz rám. Észre se vettem, hogy közben lejöttem utána a konyhába segíteni a reggeli elkészítésében. A kezemben lévő kés arra vár, hogy felvágjam a zsemlét, amely a tányéron hever. Másik kezem ökölbe szorulva tartom a levegőbe.
- Sajnálom - fejem megrázva folytatom a munkát, amit az előbb félbe hagytam.

Pár nappal később

A nap már a horizontot súrolja. Narancssárgás színbe pompázik az ég és a tenger együttese. Festői látvány. Lassan sétálok a parton. Hagyom, hogy a langyos víz hozzá érjen fedetlen talpamhoz. A szél lágyan simogatja arcomat. Felpillantva látom meg Őt, amint felém rohan. Arcán nyugtalan vonások jelennek meg. Kitárom karjaimat és nem hagyom, hogy elfusson mellettem. Mellkasomra vonom és gyengéd mozdulatokkal simítom ki arcára tapadt haját. Apró izzadtság cseppek jelennek meg homlokán a futás és a napsugaraiból áradó meleg eredményeként. 
- Mi történt? - kérdezem meg pár perc elteltével. Légzése még mindig szapora volt és érezem mellkasomon, hogy kérdésem hallatára szívverése felgyorsul. Válaszul megrázza fejét és erőszakosan vet véget ölelésünknek. Felviharzik az udvarunkra vezető lépcsőn. Lemondóan utána megyek és már előre tudom, hogy egy hatalmas veszekedésnek nézünk elébe. De ezt most nem fogom szó nélkül hagyni. Hetek óta eltűröm hangulat ingadozásait és kitöréseit. Szinte minden nap így jön haza a tánciskolából. Sok mindent eltudok nézni, de ezt már nem. Fáj, hogy így kell látnom. Tudom, hogy valami nincs rendben a munkahelyén, mert hétvégén vagy olyan napokon, amikor nem kell mennie dolgozni, teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott. Bezárom magam után a terasz ajtót, majd megnyomom a mellette lévő gombot a falom, amely a redőnyök működéséért fele. Lassan eltűnik a nap, a tenger és egyedül leszünk. 
Cassy keresésére indulok a házban. Benézek a konyhába, de ott sötétség van. A hálónk is üres, valamint egyik fürdőszobában sincs. A nappali közepén állok, mikor zajt hallok a garázs felől. Összeráncolt szemöldökkel nyitok be és látom meg életem szerelmét, amint egy tűt szúr a karjába. Megrémül, amikor észre veszi, hogy az ajtóban állok. Szemét könnyek lepik el. Kezéből kiesik a fecskendő és könyörgő tekintettel néz rám. Ott állunk egymással szembe várva, hogy a másik mondjon vagy tegyen valamint. 
- Mióta? - egyszerű kérdéssel kezdek. Arcán rendeződnek vonásai, de teste még mindig remeg. Tudja, hogy most nem bújhat ki a válaszok alól. Tudja, hogy most mindent el kell mondani és épp ettől retteg. Hogy ezek után már nem fogom úgy szeretni. Hogy nem fogok rá úgy nézni, mint azelőtt. Türelmetlenül sóhajtok. Lehajtja fejét. Nem bír a szemembe nézni miközben válaszol. 
- Egy hónap - hangzik a felelet. Felmegy bennem a pumpa. Egy hónapja jelent meg az ajtóba és könyörgött, hogy adjak még egy esélyt a kapcsolatunknak. 4 hét telt el azóta, hogy befogadtam és újra az életem részévé vált. 30 napja volt arra, hogy elmondjon nekem mindent. 720 óra telt el azóta, hogy szerelmet vallott nekem és megígérte, hogy mindent elmond nekem. Megígérte, hogy őszinte lesz velem. Arról tudtam, hogy szedett különböző hangulat javítókat, de azt sosem említette, hogy szúrja magát. Szívem mérhetetlen sebességgel pumpálja a vér az agyamba. Tehetetlen vagyok. Mit kellene tennem? Hagyjam szó nélkül, hogy mennyire megbántott azzal, hogy nem tőlem kért segítséget? Hogy mit érzek azzal kapcsolatban, hogy ilyen károsító szerekhez nyúlt, mikor már velem volt? A szemembe hazudott, mikor azt mondta, hogy már letette a drogokat, mert tudta, hogy azok nem tudnak pótolni engem. De akkor mégis mi ösztönözte arra, hogy újra kezdje? Miért kellett ezt tenni-e velem? Lecsukom a szemem. Nagyot sóhajtok majd megfordulva kisétálok a helységből és bezárom magam mögött az ajtót. 

2 megjegyzés:

  1. Drága Alexis!

    Örülök, hogy ismét sikerült rávenni magad az írásra! :) Nagyon vártam már az új részt. Nagyon jó képet raktál be és szerintem a szám is nagyon illett ide. Fantasztikus volt olvasni a csodás tájleírást és Justin monológjait. Nagyon őszinte volt! Jó látni mennyit változott és komolyodott. Sajnálom, hogy ilyen sok nehézségek árán tudnak csak együtt lenni Jusin és Cassy. És megdöbbentett,az ami a végén kiderült Cassyról. Ez által újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem. Reménykedem benne, hogy mihamarabb következik az úr részed, benne a válasszal. :)

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Szóhoz se jutok! Örülök neki nagyon, hogy még mindig tetszik az, amit alkotok. Szerintem is egész jó lett a táj leírás és Justin monológja is elfogadható lett, bár én még így se vagyok megelégedve, de szerintem sose leszek... Hát próbálok majd igyekezni a következővel, de nem ígérek semmit!
      Köszönök mindent!!

      xxAlexis

      Törlés