Huszonkilencedik fejezet

2016. augusztus:

[zene]
Vannak emberek, akik nem tudják beismerni azt, hogy hibáztak. Helyette hazugságokat találnak ki és azzal próbálják meg elfelejtetni baklövésüket. De tévedni emberi dolog. Nem vagyunk tökéletesek. Bárkivel megtörténhet, hogy rossz döntést hoz, aminek a végkimenetele akár katasztrofális is lehet. Azzal, hogy el akarják tusolni gyengeségüket, csak még esendőbbé teszi őket, mert nem sok ember képes arra, hogy beismerje tévedését. Az, aki hajlandó felvállalni egy őszinte és jó ember. Abban meglehet bízni, mert mindegy milyen helyzetbe kerülünk egy ilyen jellemű barát a segítségünkre siet. Viszont, ha az a személy hazudik nekünk, akiben a világon a legjobban megbíztunk, akkor szembe kell nézi azzal, hogy egyedül vagyunk és a legkínosabb helyzetben csak magunkra számíthatunk. 
Sokszor át éltem már ezt. Sok ember, akikről azt hittem, hogy tényleg a barátaim, kihasználtak és mikor szükség lett volna rájuk, eltűntek. De ilyenkor mindig ott volt mellettem anya. Bármiről is volt szó meghallgatott, tanácsot adott és kihúzott a bajból. De mit tudok tenni, akkor, ha ő az a személy, aki a bajt okozta? Átvert és végignézte a szenvedésemet. Ő juttatott abba a helyzetbe, amibe most vagyok. Miatta kell bujkálnom. Miatta hagytam fel egyik pillanatról a másikra az életemmel. Persze, változást akartam, de egy bocsánatkéréssel tartoztam volna a rajongóimnak. El kellett volna magyaráznom nekik, hogy miért vonulok vissza. A saját anyám, aki a világra hozott képes volt hazudni nekem. Eltitkolta, hogy életem szerelme él. Hogy nem halt meg miattam. Engedte, hogy hónapokon keresztül bűntudatom legyen valamiért, amit nem tettem meg. Olyan döntést hozott meg helyettem, amihez nem volt joga.
- Készen vagy? - halk kopogás kíséretében tárul ki a szobám ajtaja. Selena jelenik meg. Haja precízen feltűzve omlik vállára. Arcára egyszerű sminket vittek fel. Testére tökéletesen simul a lila selyem ruha. Cipőjét kezében tartja, miközben bájosan mosolyog rám. Leteszi lábbelijét az ágyra, majd közelebb lép hozzám. Kiveszi kezemből a nyakkendőt és gyakorlott mozdulatokkal köti meg. Megigazítja ingem gallérját. Mögém lép s rám segíti a zakót. Az állótükörben találkozik tekintetünk. Szeretettel néz rám, úgy ahogy eddig még soha. Apró csókot lehet arcomra, felveszi cipőjét majd felém nyújtja kezét. Mosolyogva kulcsolom össze ujjainkat. Biztonságot jelent számomra az, hogy a történtek után még mindig mellettem van. Elég csúnyán kiborultam azon az estén, hogy Cassy megjelent nálunk. Az általa szervezett esküvőre se akartam eljönni, de Selena szerint ennyivel tartozom Holy-nak, mivel nem ő volt az, aki kitalálta a hazugságot, hanem anyám. - Megpróbálnál kicsit jobb képet vágni az egészhez? - szemöldöke ráncba szalad, miközben kimondja a szavakat. Neheztel rám, amiért nem vagyok felhőtlenül boldog, de a tudat, hogy ma újra látnom kell Őt leterhel.
Az esküvő helyszíne egy rusztikus hatású hotel. A bál termet ízlésesen rendezték be, egyik fele a szertartásnak ad helyet, míg a másikon a vacsorát fogják felszolgálni, valamint a táncparkettnek biztosít teret. Az egész terem hangulata és megjelenése Cassy ízlését tükrözi. Persze ezt egy kívülálló nem tudja megállapítani, de egy olyan személy, aki ismeri az arát és a nyoszolyólányt is, az nemes egyszerűséggel kijelentheti, hogy inkább tűnik a Cassy esküvőjének, mint a Holy-énak. Helyet foglalunk a számunkra kijelölt helyen, amely a menyasszony oldalában, a második sorban található. Nem keltünk feltűnést azzal, hogy megjelenünk, ami kicsit megnyugtat. Semmi kedvem ismeretlen emberekkel jó pofizni. Halkan elkezdik játszani a nászinduló zenéjét, mire a vendégsereg elhallgat és érdeklődve az ajtót kezdik kémlelni. Mikor kinyílik megjelennek a koszorúslányok a vőfényekkel, három pár színekben összeillő ruhákban. Majd megjelenik Cassy. Mélykék színű testhez simuló ruhája tökéletesen kiemeli szemeit. Nem bírom nézni, ahogy végig vonul a padsorok között, így tekintetem az oltárnál álló vőlegényre összpontosítom, aki az egyik oldal ajtón sétált be tanúja kísértében. Szürke öltönyt visel, lila nyakkendővel, aminek pontosan olyan a színe mint a koszorúslányok ruhája és a vőfélyek csokornyakkendője. Mikor Cassy is elfoglalja helyét, hangosítanak a zenén és megjelenik az ajtóban Holy édesapjával az oldalán. Harry arcán leírhatatlan érzelmek futnak végig, de tisztán kilehet venni azt, hogy tiszta szívből szereti a felé lépkedő lányt. 
A szertartás megható volt. Nem húzták el, nem volt túl érzelmes. Egyszerű, de mégis különleges. Holy fogadalma igazán szívbe markoló volt. Látszott, hogy sokat dolgozott vele. Harry tömör kijelentő mondatokat használt, de nagyszerűen fejezte ki, hogy mit jelent számára a menyasszony.
A fogadás rész is jól meg lett szervezve. Az étel finom, a zene kellemes, pont olyan ritmusúak, amire táncolni lehet. A vendégek többsége most is a parketten ropja. Látszik mindenki arcán, hogy érvezi a partit. Egyedül én vagyok az, aki bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt. Otthon kellett volna maradnom. Akkor legalább nem rontanám el se Selena, se Holy kedvét. Kísérőm elnézést kérve tőlem, kijelentette, hogy amennyiben lesz valaki, aki felkéri táncolni nem fog mellett unatkozni. Természetesen azóta, hogy megkezdődött a zene, sorra jöttek a kérők. Egyiket sem utasította el, így most magányosan ülök az asztalunknál és figyelem, hogy Selena milyen jól érzi magát. Hatalmas mosoly van az arcán, amely már ki van pirulva a mozgástól. Kontya már órák óta szét esett. Cipője itt hever mellettem a földön. Boldogságától az én arcomra is mosoly húzódik, de nem tart sokáig.
- Lenne kedved táncolni velem? - félénk mosoly jelenik meg arcán. Abroncsos ruháját lecserélte egy kényelmesebbnek látszó nyári fehér ruhára. Kezét felém nyújtja, amin az eljegyzési- és a karikagyűrűje is helyet foglal már. - A menyasszony kér rá, így nem mondhatsz nemet - mindent be vet csak, hogy felállítson. Lemondóan felállok. Egyik kezem a derekára csúsztatom, míg a másikkal apró kézfejét fogom meg. Lassú szám szól. Ritmusra dőlünk egyik oldalról a másikra. Fejét a vállamra hajtja. Szemeit becsukva tartja. Arcán halvány mosoly bujkál. Nyugodtnak tűnik. Mintha megtalálta volna a helyét, Harry mellett. Irigylésre méltó kettejük szerelme. Nem régóta tudok a kapcsolatukról, de a terem egyik sarkában felállított vásznon folyamatosan róluk készült képeket vetítenek. Volt időm tanulmányozni a sorozatot és csak azt tudom kijelenteni, hogy ami kettejük között van az igaz szerelem.
- Kérlek ne haragudj rám - hangja megcsuklik, mikor kiejti a szavakat. Rá emelve tekintetem, láthatom, hogy szemei könnybe lábadnak. A pillanatokkal előbb megfigyelt nyugodtságnak és boldogságnak most már nyomát se lehet látni. Szenved a bűntudattól, amit az elmúlt napokban jó párszor a tudtomra adott. Elmondása szerint, miután Cassy emlékei visszatértek felkeresett, hogy elmondja az örömhírt, de anya nem engedte, hogy találkozzon velem. Megakadályozta abban, hogy reményt adjon nekem. Okot az életre.
- Még, ha akarnék sem tudnék haragudni rád, csak bonyolult ez a helyzet - szemmel láthatóan megkönnyebbül szavaim hallatán. Szemei újra ragyogni kezdenek. Fejét újra vállamon pihenteti.
- Lekérhetem a gyönyörű arát? - Mr. Williams rekedtes hangja zökkent vissza minket a jelenbe. Mosolyogva elengedem Holy-t és hagyom, hogy táncra keljen édesapjával. Elégedetten fordulok meg, hogy a helyemre sétáljak, de valaki elállja az utamat. Ruhája alja már koszos attól, hogy a földön húzza. Mezítláb áll előttem, ami miatt fel kell nézni-e rám. Arcáról nem lehet le olvasni, hogy mi zajlik benne, vagy csak már én nem ismerem Őt annyira, hogy tudjam mit akar. Felhúzott szemöldökkel és kérdő tekintettel várom, hogy mondjon valamit, de több pillanatnyi várakozás után, lemondóan kikerülöm Őt és elindulok az asztalom felé. Mikor elhaladok mellette, megragadja karomat és a kert felé kezd húzni. Másodpercek alatt a csillagos ég alatt találom magam. A friss levegőt jólesően szívom be.
- Úgy érzem, hogy beszélnünk kellene. A múltkori találkozás nem volt alkalmas arra, hogy bármit is tisztázzunk - ajkába harap ahogy befejezi a mondatot. Kezeit babrálja idegességében és egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát.
- Figyelj, én tényleg sajnálom, hogy akkor úgy kiborultam, de majdnem két éven keresztül abban a hitben éltem, hogy Te meghaltál. Miattam. Minden nap azzal a tudattal kellett szembesülnöm, hogy Te nem vagy többé. Hogy a személy, akit az életemnél is jobban szerettem nincs. Szerettelek. Valószínűleg mindig is szeretni foglak, mert ez tartott életben. Emiatt nem adtam fel, mert nem akartam, hogy csalódjál bennem - szavaim hallatán elakad lélegzete. Nem tudja hogyan kellene reagálnia. Magam is megleptem azzal, hogy ilyen őszintén elmondtam neki mi zajlott le bennem. De ez az igazság. Joga van ahhoz, hogy tudja.
- Justin, én nem is tudom mit mondjak. Amiket mondtál, fel sem tudom fogni, hogy min mentél keresztül miattam. Annyira sajnálom. Tudod hetekig fogalmam sem volt arról, hogy ki vagyok. Nem értettem, hogy miért vagyok kórházban. Nem ismertem fel a körülöttem levőket. Szerintem anyukád azért, találta ki, hogy megóvjon téged, mert senki nem tudta biztosra, hogy valaha is visszatérnek az emlékeim. És csak, hogy tudd, kegyetlen volt együtt élni azzal a tudattal, hogy halottnak hiszel. Sokat szenvedtem emiatt, de végül is ez tett azzá, aki ma vagyok - apró mosoly jelenik meg arcán. Tekintete a távolba mered. Békésnek tűnik. Szinte álomszerűnek. Mintha nem is e világhoz tartozó lenne. Csodaszép látvány. - Tudod én nem akarom elrontani az életedet. Látom, hogy boldog vagy Selena mellett és ahogy Holy elmondta, sokat változott mióta veled van - zafírkék szemeit rám elemi. Olyan, mintha nem is az a személy lenne, akit én ismertem. Tekintete nem ködös. Arca kivirult. Már nem hasonlít egy hervadó virághoz, sőt. Inkább egy élete teljében lévőre emlékeztet. Teljesen kicserélődött. Vajon ilyen lett volna, ha mindkettőnk élete egyenesbe van, mikor először találkoztunk? Érdekes, hogy külön sikerült helyre tenni az életünket, de mégis a másik gondolata ösztönzött minket a változásra. Lehet két ilyen embernek közös jövője? Talán sose tudjuk meg rá a választ.
- Boldog vagy? - meglepődik kérdésemen. Összeráncolja szemöldökét miközben gondolkodik. Rám emeli tekintetét és határozottan bólint. Azonban az arckifejezésében van valami, ami nem győz meg.
- Hát itt bujkálsz. Megtaláltam a cipődet és aggódni kezdtem, hogy elrohantál - mosolygós arccal jelenik meg a teraszon egy számomra ismeretlen srác. Kezét Cassy csípője köré fűzi, de mielőtt bármi is tenne tekintete rám siklik. Meglepődik azon, hogy velem találja kettesben. - Üdv. Ben vagyok - udvariasan kezet nyújt. Értetlenül néz a mellette álló lányra, akin látszik, hogy nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet.
- Justin. Örülök a találkozásnak - elfogadom a felém nyújtott kezet. - Ha nem haragszotok meg megyek megkeresem a páromat. Illendő lenne fel kérnem egy táncra - barátságosan rájuk mosolygok, majd kettesben hagyom őket. A jelek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki tovább lépett és megpróbál normális életet élni. De volt valami a srác tekintetében, ami aggasztó volt. Azonban a reakciója még szembetűnőbb volt, amikor meglátott. Érthetetlen számomra. Belépve a terembe Selena keresésére indulok. Nincs nehéz dolgom, mivel a táncparkett közepén van Holy és más fiatal hölgyek társaságában. Holy háttal áll nekik és épp mikor a kis csoport közelébe érek, felrepül egy csokor és egyenesen barátnőm kezében landol. Meglepettségében ledermed. Tekintetét felemeli és segélykérően körbenéz, mikor megpillant engem. Szemei segítségért kiáltanak, így oda sétálok mellé, közel húzom magamhoz és szenvedélyesen megcsókolom. A csokor a föld felé kezd zuhanni, ahogy kezeit nyakam köré fonja. A násznép hangos tapsviharral és éljenző kiáltásokkal fogadja jelenetünket, de minket ez nem zavar meg. Kizárjuk a világ és csak egymásra koncentrálunk. Az utóbbi napok eseményit ezzel megkoronázva, egy Isteni jelnek vehetem. Egy jelnek, hogy jól döntöttem Selenával kapcsolatban. Ő a nekem való lány. Ő az, aki jóban rosszban kitart mellettem. Ő az, akivel leélhetem az életemet.

4 megjegyzés:

  1. Alexisem!

    FANTASZTIKUS!
    Mondd csak, hogy tudsz ilyen elképesztő jeleneteket alkotni?! Ez is az egyik kedvencem lett. Annyira elegáns, életszerű, izgalmas és őszinte volt ez a rész is. Örülök hogy Holy boldog lehet és annak is hogy Cassy és Justin külön is megtalálták a boldogságuka. Olyan élethűen írsz, hogy szinte magam előtt láttam az eseményeket: ahogy bevonul a menyasszony, a táncokat és a beszélgetéseket is. Megmondom őszintén, hogy jobban örülök hogy Selenával van Justin. Valahogy úgy illenek egymáshoz. Az a kép is ahogy Sel elkapja a csokrot Justin pedig odasétál hozzá és megcsókolja olyan romantikus! Nagyon elragadó volt ez a rész! Nagyon remélem, hogy hamarosan kibékül édesanyjával Justin és teljesen boldog lehet!
    Kíváncsian várom a következő részt is!

    Bianka<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biankám!

      Te jó ég? Komolyan így gondolod? Alig merem elhinni, hogy nekem szánod ezeket a kedves szavakat!! Nagyon köszönöm! Annyira jól esik, hogy van valaki, akire ilyen hatással vannak a részeim!! Hálás vagyok érted!
      Tényleg, úgy gondolod, hogy Justin Selenával jobban összeillik, mint Cassy-vel? Ez érdekes, mert eddig végig Cassy párti voltál, de örülök, hogy változott a véleményed!
      Próbálom jövőhéten hozni a részt! Köszönöm a támogatásodat!!

      xxAlexis

      Törlés
  2. Cassyt vissza
    Selena is csodás karakter és nagyon jól megvannak, de számomra Cassyvel volt teljes Justin.Most ez így fura számomra..nem tudom.
    Ha például esküvő lenne Selenával akkor az valahogy nem lenne igazi happy endes.De remélem még nem is tervezed a végét.
    Várom a köveztkezőt.puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regina!

      Örülök neki, hogy elmondtad a véleményedet! Nagyra értékelem, hogy őszinte vagy, így én is az leszek veled. Még nem tudom, hogy mi lesz a történet vége: happy end legyen vagy ne? Örök dilemma, de hamarosan úgy is megtudod, hogy hogy alakul!
      Köszönöm, hogy írtál! Kérlek tartsd meg ezt a jó szokásodat! :D

      xxAlexis

      Törlés