Harmincadik fejezet

2016. december - Selena Gomez

[zene]
Teljes mértékben megbízni valakiben hatalmas felelősség. Rá bízni valakire az életünket. Hagyni, hogy gondoskodjon rólunk, hogy döntéseket hozzon meg helyettünk egyenlő a feltétel nélküli szeretettel. Nehéz nem kétségbe vonni a döntéseit, de ha tiszta szívből szeretjük, akkor megbízunk benne. Megengedjük, hogy azt tegye, amit a legjobbnak lát. Támogatjuk és nem kérdőjelezzük meg. Mellette maradunk, nem törődve a következményekkel. 
A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy jó kapcsolat alapja a bizalom és a türelem. Elhiszem neki, mert 60 éven keresztül kitartott nagyapa mellett. Erre kell törekednem nekem is. Támogatni Justin-t. Megbízni abban, hogy a döntései jó kimenetelűek lesznek. Szeretem őt. Efelől nincs kétségem. Ölni tudnék azért, hogy biztonságban legyen és boldog élete legyen. Bármit képes lennék megtenni érte és meg is fogok.
- Selena? - hangos kiáltása töri meg a ház békés csendjét. Az étkezőbe lépve csak a kanalóban ropogó tűz hallatszik. Tovább megyek a nappaliba és belépve egy hatalmas fenyő fogad, ami arra vár, hogy díszbe öltözzön. - Meglepetés! - arcán hatalmas mosoly terül el meglepett arcom láttán. Közelebb lép hozzám és egy édes puszi nyom az arcomra. - Tudom megegyeztünk, hogy nem csinálunk nagy felhajtást, de karácsony van. Fa nélkül nem teljes az ünnep - bocsánat kérően néz rám, de nem tudok haragudni rá. Közelebbről szemügyre veszem a fát, ami remek állapotban van. Tűlevelei ezüstös színben pompáznak a hópelyhek miatt, amik az idevezető úton hullhattak rá. Tökéletes választás.
- Az az egyetlen bökkenő, hogy nincsenek díszeink mivel, úgy egyeztünk meg, hogy nem lesz fa - arcáról lefagy a mosoly, ahogy tudatosul benne, hogy elhamarkodott döntést hozott. - De még szerencse, hogy ezt anyának nem mondtam el és múlthéten elküldött egy hatalmas dobozzal - amint felfogja, hogy mit mondtam felkap és megpörget a levegőben.
- Te vagy a legjobb! Imádlak! - ahogy földet érnek lábaim szenvedélyesen megcsókol és erősen magához ölel. Ez a szokása, mióta Holy esküvőjéről haza jöttünk. Valami megváltozott benne azóta. Nem tudom, hogy miről beszéltek Cassy-vel az nap, de szemmel láthatóan jó hatással van rá. Sokkal nyugodtan és boldogabb. Olyan, mintha elengedte volna az addigi gondjait, hogy tovább lépjen. - Tökéletes karácsonyunk lesz - halkan jegyezi meg. Nem mondok rá semmit, mivel én is így gondolom. Holnap van karácsony napja és úgy gondoltuk, hogy idén közösen ünneplünk a családjainkkal. A vendégek többsége már ma este megérkezik, így nagy előkészületekben vagyunk. A szobákat már előkészítettünk, a vacsora is a sütőben, a holnapi ebéd, pedig a hűtőben érlelődik. Tegnap miközben a korlátra raktuk fel az égősort, havazni kezdett. Így a fehér karácsony is meglesz. Justin kibontja a dobozt, amiben a díszek találhatóak és izgatottan áll neki felaggasztgatni őket a fára. Öröm nézni, hogy egy ennyire aprócska dolognak, mennyire tud örülni. Felfogni is nehéz, hogy mennyit változtunk. Nem gondoltam volna, hogy végül mellette fogom leélni az életemet. De most már nyilvánvaló lett számomra is, hogy Ő a végzetem!

Órák elteltével a vacsora finom illata keringi körbe a lakást. A fa teljes pompában díszeleg a nappali egyik sarkában, alatta becsomagolt ajándékok arra várva, hogy felbontsák őket. A szobában már helyet foglal Holy karöltve Harry-vel, Cassy újdonsült barátjával Ben-nel, valamint Pattie is jelen van, de ő inkább visszavonult a szobájába. Kapcsolata Justin-nal még mindig nem felhőtlen, de legalább képesek egy szobában megmaradni anélkül, hogy újabb nézet eltérés keletkezzen. Cassy-ék jelenlétéhez én ragaszkodtam. Úgy gondoltam, hogy joga van ahhoz, hogy része legyen Justin életéhez és az utóbbi időben velem is összebarátkozott. Most is itt van mellettem a konyhában és segít a tálalásban. Nagyon rendes lány. Hatalmas szíve van. Most már értem, hogy Justin miért lett volna képes mindent feladni érte. Kicsit zavarba hoz, hogy jelen van Szerelmem volt barátnője, de mivel tudom, hogy nem táplál érzéseket iránta, nem tekintek úgy rá, mint egy vetélytársra, hanem csak úgy, mint egy régi barátra. Zűrös múltjuk van, aminek nem fordíthatunk hátat és nem tehetünk úgy, mintha az a sok tragédia és szenvedély nem történt volna meg. Ahhoz, hogy mindketten tovább lépjenek és boldog életük legyen, el kell fogadniuk és elengedniük a múltat.
- Sose mesélte rólad Justin, hogy ilyen házias vagy - mosolyogva ejti ki a szavakat. Nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy pont Róla kezd el beszélni. Nem látja, ahogy megremeg a kezemben a hússzeletelőkés. Próbálok nyugodt maradni, de ha valaki a múltamról beszél, mindig ideges leszek. Nem tudhatom, hogy mennyi és milyen információ van a tulajdonukban.
- Bizonyára azért, mert Ő sem tudta - erőltetett nevetéssel próbálom oldani a bennem kialakult feszültséget. Mélyet lélegezve koncentrálok az előttem heverő csirkére és azon agyalok, hogy mivel kellene témát váltanom.
- Nagyon tetszik a lakás, ahogy berendeztétek. Emlékszem, mikor még Holy nagyszülei laktak itt lepukkant és dohos volt minden - érdeklődve rám pillant, de értetlen tekintetem láttán leesik neki, hogy új információt árult el. - Ne haragudj, azt hittem tudod, hogy Holy ajánlotta fel Pattie-nek, hogy ide "rejtse el" Justin-t - idézőjelet formál ujjaival miközben egy tál salátát tart kezében. Tényleg bánja, hogy ezt mondta. Mosolyt erőltetve az arcomra legyintek és újra a húsra próbálok koncentrálni, de Cassy kezeiből tehetetlenül esik ki az üvegtál és hangos csörömpöléssel ér földet. - Te jó ég! - szinte némán suttog. Arca elfehéredik. Tekintete üveges lesz. Keze remegni kezd a hirtelen rátörő pánikrohamtól. Teljes testtel felé fordulok. Cipőm talpával arrébb rúgom az üvegdarabokat és Cassy felé sietek, aki pillanatokra van attól, hogy elájuljon, de valami nem enged mozdulni. Egy kéz ragadja meg a karomat és ránt el a lánytól. Az erős szorításra megfordulok és csak ekkor pillantom meg az hívatlan vendég eszelős tekintetét.
- Meglepetés! - undorító vigyor jelenik meg beesett arcán. Egyik kezével még mindig felkaromat szorítja míg a másikban egy fegyvert szegez a mögöttem álló lányra.
- Selena, minden rendben van? - Holy érdeklődő kérdése töri meg a feszült csendet. Mikor felfogja a konyhában kialakult jelenetet, hangos sikításba kezd, ami ide csődíti a többieket is a nappaliból. Nem látom arcukon a döbbent tekinteteket, de tudom, hogy nem értik miért nézek farkas szemet egy sráccal, akinek halottnak kellene lennie.
- Nos, ha már ilyen szépen összegyűlt a társaság, miért nem foglalunk helyet az étkezőben? - bájos hangon invitálja a többieket az asztalköré és mivel fegyvert fogott a fejemhez, senki nem tiltakozott ellene. Ben felállítja a konyhapult tövébe kuporodott Cassy-t. Harry átkarolja Holy-t s úgy kíséri az egyik székhez. Justin azonban nem mozdul. Kifejezéstelen arccal mered ránk. Szemeiben a gyűlölet felhői kavarognak a tehetetlenséggel. Testén az összes izom megfeszül, amikor Mike csípőmre teszi kezét. Nem enged el maga mellől. Túszként használ, ahhoz, hogy megkapja, amit akar. Mikor már mindenki az asztalköré ült, kihúzza nekem az asztalfőnél lévő széket és megvárja, míg helyet foglalok rajta. Karjait a háttámlára támasztja és úgy kémleli körbe a társaságot. Szeme megakad Harry-n. - Mi még nem találkoztunk. Mike vagyok. Örülök a szerencsének - kedvesen cseng a hangja, de egyszerűen nem lehet elhinni, hogy szorult bele egy csepp jószívűség is. - Így már mindenki ismer, aki jelen van - elégedett. Minden úgy alakul, ahogy eltervezte.
- Halottnak kellene lenned - megjegyzésem hallatán megrándul arcán egy izom, amit még a velünk szemben lévő ablak üvegéből is tisztán látok.
- Ugyan kis szívem! Csak azt akartam, hogy azt hidd - nyirkos tenyerét végig simítja arcomon, miközben beszél. - Gyenge vagy ahhoz, hogy megölj valaki olyat, mint én. A tűz csak még inkább felerősítette bennem azt, hogy bosszút kell álljak rajta. Nem nézhettem ölbe tett kézzel, hogy elvette tőlem Cassy-t. És tudtam, hogy a rendőrök majd védett helyre fognak szállítani, ha megtalálják a lopott fegyvereket, a drogokat és a többit. Habár elismerem időbe telt míg megtaláltam ezt a helyet, de miután Holy elrohant a találkozónkról, tudtam, hogy egy olyan helyre fog menni, ahol nehéz megtalálni. Ezért hálával tartozom neked Holy - sokat sejtető pillantást vet a lány felé, aki meredten az asztalt bámulja. A többiekkel zavartan nézünk egymásra. Senki nem értette, hogy miről van szó. Tekintetem találkozik a Justin-éval. Hosszan nézek borostyán színű íriszébe. Erőt nyerek ahhoz, hogy ne féljek. Kezem remegése elmúlik. Letekintve látom, hogy a hússzeletelőt még mindig ujjaim között szorongatom. Van esély a túlélésre! Már csak a megfelelő pillanatot kell kivárnom arra, hogy használni tudjam. Mike körbe sétál az asztalkörül. Megáll Holy mellett. Kezével kényszeríti a lányt, hogy felemelje fejét és szembe nézzen vele. - Ideje lenne elmesélni a történetünket, nem gondolod? - ujjaival finoman végig simít Holy alsó ajkain, amitől Ő megremeg, de nem szakítja el tekintetét.
- Pár hónappal az esküvő előtt felkeresett és kényszerített arra, hogy elvezessem őt, Justin-hoz vagy adjam át neki Cassy-t. Először még csak telefonon zaklatott, de utána beiktatta a személyes találkozókat. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem, ezért inkább elmenekültem. - szemeit Harry-re emeli és bocsánatkérően néz rá. Kedvese végig vezeti kezét hátán majd közelebb húzva magához belepuszil a hajába.
- Milyen megható jelenet - undor süt szavaiból. - Lépjünk tovább Ben-re. Miért nem avatod be a többieket az ismeretségünk történetébe? - Ben arca elfehéredik, ami Mike-ot feldobja. Öröme származik abból, hogy mások életével játsszon. Beteges pszichopata állat. Elzárva kellene tartani az ilyen őrülteket. - Gyerünk! Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, hogy miről beszélek - bátorítólag rá kacsint. Hangja végig színtelen. Nem árul el érzelmeket. Tekintetéből sem lehet kiolvasni semmit. Arca rezdületlen. Tökéletes színjáték. De mire megy ki az egész? Miért akar minket? Mi haszna van abból, ha elmar minket egymástól? Mi a célja? Lehetetlen bármit is értelmezni viselkedéséből. Olyan, mintha nem ember lenne. Senki nem tudna ilyet tenni a társaival. Hisz ugyan olyanok vagyunk, mint Ő.
- Miért csinálod ezt? Mit nyersz ezzel az egésszel? - tekintetem egybefonódik az övével. Meglepi, hogy felmertem tenni azt a kérdést, ami mindenki fejében végig futott. Nem remegett meg a hangom. Tekintetem sem szakítom el még akkor sem, mikor már csak pár centi választja el arcunkat egymástól. Valaki széke megmozdul, de nem foglalkozok vele. Továbbra is csak Mike-ra figyelek. Próbálok közel kerülni hozzá. Pár pillanatig még rajtam nyugtatja figyelmét, majd teljes testével Ben felé fordul.
- Beszélj! - suttog, de mindnyájan jól halljuk. Felegyenesedik majd újra székem háttámlájára könyököl és figyel. Kézben tartja az irányítást. - Ha így akarod, majd én. Ben nekem dolgozik. Nekem kémkedett egész idő alatt - hatalmas csend telepedik a helységre. Egy emberként fordulunk Cassy felé, aki ledöbbenten mered az asztallapra. Ben feláll és Mike felé közelít. Nem tesz semmit csak megáll előtte. Olyan, mintha telepatikusan kommunikálnának. Percek telnek el így. Cassy-nek egy könnycsepp folyik végig arcán. Megkeményíti vonásait s követi Ben-t. Feláll. Mike meglepődötten néz a lányra. Érdeklődve közelebb lép hozzá, de Cassy ellöki magától.
- Mit akarsz még elvenni tőlem? - szavait átitatja a gyűlölet és az undor. - Válaszolj! Mit akarsz? - üvölt. Az egész ház az ő hangjától zeng. Csodálkozom, hogy Pattie még nem jött ki a szobájából erre a hangzavarra. 
- Téged - egyszerű válasz. Mindenkit meglep, hogy elsőre elmondja. Összeráncolom szemöldököm. Nem értem az összefüggést. Minek kellünk mi ahhoz, hogy megkapja Cassy-t? Ennek semmi értelme. Biztos, hogy van még valami csavar. Ez így túl könnyű.
- Legyen - hangja lemondó. Belefáradt az örökös harcolásba ellene. Évek óta csak küzd ellene feleslegesen. Mert Mike mindig megkapja, amit akar. Önelégült vigyor jelenik meg arcán. Cassy felé nyújtja kezét, aki készségesen elfogadja. 
- Ne tedd! Ne menj el vele! Maradj itt velem - Justin könyörgő hangja mellbe vág. Az a tekintet, ahogy a távozó lányra néz, szívbemarkoló. Olyan érzés, mintha kivágták volna a szívemet. Hát mégis csak tévedtem. Nem én vagyok az egyetlen számára. Még mindig képes lenne bármit megtenni érte. Cassy azonban hátra se fordul. Említésre sem méltatja szavait. Belekarol Mike-ba és hagyja, hogy kivezesse a házból, nem törődve a hatalmas káosszal, amit hátrahagynak.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Alexis!

    Ez nagyon durva! Ekkora káoszt! Jól megleptél! Most már tényleg nem tudom mi lesz. Mi lesz Cassyvel? Mi lesz Justin és Selena meghitt kapcsolatával? Gondoltam, hogy Mike még feltűnik de hogy ez legyen. Azta! Hát ezt nem gondoltam, hogy ennyi beépített ember volt de így érthető Holy viselkedése.
    Sajnálom ami történt! De nagyon izgultam meghal e valaki! Izgalmas volt az biztos!Nagyon kíváncsi leszek hogy tényleg mi lesz ezután a folytatásban. Kérlek siess vele!

    Bianka<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Lényegében ez volt a célom! Te is tudod, hogy szeretem összekuszálni a dolgokat. Gondolom nem árulok el semmi meglepőt azzal, hogy ettől még lesz rosszabb is! De várd ki a végét! Akkor minden tisztázódni fog!
      Köszönöm, hogy írtál és, hogy folyamatosan támogatsz!

      xxAlexis

      Törlés