Harmincharmadik fejezet

2017. augusztus:

[zene]
Ha az ember megismer valakit és megszereti, ragaszkodni kezd hozzá. Próbál a társaságában lenni, mosolyt csalni az arcára, megoldani a problémáit, átsegíteni a nehéz időszakon. De legfőképp boldoggá akarja tenni. Több féle módon lehet boldoggá tenni valakit, ugyanis ez az érzés, minden embernek mást jelent: biztonságérzetet, elégedettséget, szeretetet, nyugalmat. De van olyan is, amikor csak egy bizonyos személy tudja megadni ezt nekik. Itt válik nehézzé a dolog. Mert mi van akkor, ha nem te vagy az a valaki, aki megtudja adni a boldogságát? Vagy, ha olyan képes rá, aki rossz ember? Vagy legalábbis te azt gondolod róla. Mert ez is megeshet. Tévesen ítélhetünk el másokat és ezek az előítéletek, olyan mélyen átitathatják bensőnket, hogy képtelenség elűzni a gyűlöletet, amit a személy iránt kezdünk el, akár tudat alatt, táplálni. De nem kényszeríthetjük rá másokra az érzéseinket. Csak csendesen el kell tűrnünk a választását és igaz baráthoz híven támogatnunk kell. Vagy legalábbis ez lenne a helyes cselekedet. De amikor többet érzünk barátságnál, akkor erre képtelenek vagyunk. Bármit megtennénk azért, hogy a másik személy végre kinyissa a szemét, és meglássa az igazságot. Megpróbáljuk a tudtára adni, hogy mellettünk kellene lennie. Azt hinnénk, hogy egy őszinte vallomás megoldja a dolgokat, de jelen esetben csak még jobban összekuszálta. Haragszom magamra, amiért eddig vártam vele. Sokkal, de sokkal hamarabb el kellett volna mondanom, hogy mit érzek, de most már késő. Igaza volt Cassy-nek, hagynom kell, hogy tovább lépjen. El kell Őt engednem és a saját jövőmre kell koncentrálnom. De hogy tehetném meg, mikor még mindig szeretem Őt?
- Justin? - kétségbeesetten kiáltja nevemet. Fájdalmai vannak, de sajnos nem tudom enyhíteni a kínt, amit érez. Szemeit csukva tartja. Mélyeket lélegezve próbálja lenyugtatni önmagát. Arcát eltorzítja a fájdalom. Közelebb lépve hozzá megfogom kezét és biztatóan megszorítom.
- Ne aggódj, minden rendben lesz - apró csókot lehelek homlokára. Ahogy a hátára fordul felcsúszik felsője és láttatni engedi a hasát, amiben jelenleg kisfiam tartózkodik. Nyolc hónapos terhes és valószínűleg, ma már karjaimban tarthatom a fiamat. Hihetetlen. Nekem kellene a legboldogabb embernek lennem a földön, megkaptam a nőt, akiről mindig is álmodtam, aki most megajándékoz egy gyermekkel, de mégis üresnek érzem magam belül. Magam sem értem miért. Selena volt álmaim nője, de most valahogy nem érzem helyesnek azt, hogy az ő kezét fogom a szülőszobán. Másnak kellene itt lenni, de az, aki után vágyakozom elutasított és valaki más mellett talált boldogságot. Szánalmas egy helyzet. Muszáj változtatnom a hozzáállásomon. Örülnöm kell annak, hogy Selena mellettem van. Elragadtatva kell lennem, hogy órák múlva apa leszek.
- Nos, Ms Gomez, hogy vagyunk? - mosolygós arccal lép be egy nővér a szobába. Barátságosan ránk néz. Selena arcát látva együtt érzés keríti hatalmába. Biztosan már ő is átesett ezen, így tudja, hogy milyen érzés világra hozni egy új életet. Elképesztő lehet a tudat, hogy egy emberi lényt hordoznak a szívük alatt. Hihetetlen, hogy részese lehetek ennek. Végül is én is közre működtem, de természetesen a munka oroszlánrésze Selenáé volt. Teste megfeszül, ahogy újabb összehúzódások következnek. Apró izzadság cseppek jelennek meg homlokán. Kimerülten hátra hajtja fejét a párnán. A nővér ellenőrzi a pulzusát meg más eredményeket, amiket a gép mért. Arcán tanácstalanság tükröződik. Valami nem tetszik neki.
- Mi a baj? - hangom erőtlennek hat. Nem emeli rám tekintetét. Selena fáradtan nyitja ki szemeit. Értetlenül ráncolja szemöldökét. Nem veszem fel a szemkontaktust vele, mert továbbra is a nővéren tartom a tekintetemet. A nő zavartan rám pillant, majd újra a papírokra fordítja teljes figyelmét. Percek elteltével fel néz. Szemeivel elnézést kér és gyorsan távozik a szobából. Valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben. Nem tetszik ez nekem. Miért viharzott ki ilyen gyorsan? Miért hagyott minket kétségek között? 
- Mi történt? Ha valami van a kicsivel, Justin, menj utána és derítsd ki, hogy miért viselkedett ilyen furcsán? Tudnom kell, ha valami nincs rendben? Kérlek! - hangja kétségbeesett, de mégis van benne valami visszautasítást nem tűrő szín. Nem akarom egyedül hagyni. Nem hagyhatom magára. Már így is annyi időt töltött egyedül, míg én a saját bajaimmal voltam elfoglalva. Elvileg kilenc hónapunknak kellett volna lennie, hogy felkészüljünk arra, hogy szülők leszünk, de még csak most lépett be a nyolcadik hónapba, ráadásul csak a hatodik hétben tudtuk meg, hogy úton van a baba. Alig volt időm feldolgozni, hogy most már két emberről is gondoskodnom kell. Fejem nemlegesen rázom meg. Felülök mellé az ágyra és szorosan magamhoz ölelem. Mellkasomon érzem a szívverését, ami egye jobban felgyorsul, majd hirtelen újra normális ütemben dobog tovább. Valószínűleg ez nem tetszhetett a nővérnek. Percekig maradunk csak kettesben. A szülésorvos sétál be oldalán a nemrég távozott nővérrel.
- Nézzük csak meg ezeket az eredményeket - felveszi sztetoszkópját, óvatosan felhúzza Selena pólóját és hallgatni kezdni a légzését. Aprót bólint, hogy abba hagyhatja az ütemes légzést. Ujjaival kitapintja pulzusát és erősen koncentrálva az óráját figyeli. Ajkai némán mozognak, ahogy számolja a másodperceket. Gumikesztyűt felhúzva ellenőrzi a baba fekvését az ultrahangon, valamint egyéb dolgokat is megvizsgál mielőtt leül velünk szemben. - Szóval a helyzet az, hogy a magzat oldalfekvésben van, így nem tud behelyezkedni a szülőcsatornába. A nővérke azért szaladt ki bármilyen megjegyzés nélkül, amit helytelenül tett, mert mivel a baba folyamatos mozgásban van, így a gép nem tudta érzékelni a szívhangot. De minden rendben van vele és Önnel is asszonyom, de mivel, nem helyezkedett úgy a baba, hogy természetes úton világra tudjon jönni, így sajnálatos módon császároznunk kell Önt - őszinte együtt érzés olvasható le az doktor úr arcáról. Tudta, hogy Selena nem akar műtétet. Az elejétől kezdve ez az egy kifogása volt. De nincs mit tenni. Ha más megoldás nincs, akkor császár lesz. Nem tehetünk ellene semmit. Sel csalódottan beleegyezik az orvos javaslatába. Előkészítik a műtétre és máris elkezdik betolni a műtőbe. Végig fogom a kezét. Mellette akarok maradni életünk legmeghatározóbb napján. Steril ruhát adnak rám, amivel én is beléphetek a helységbe, ahol Sel már bent tartózkodik. Ahogy a mozgásérzékelős ajtó kinyílik, erős fertőtlenítő szag csapja meg az orromat. Figyelmen kívül hagyva a kellemetlen illatot, besietek és megragadom Selena kezét és erősen szorítom, hogy érezze vele vagyok. Mell alatt felállítanak egy ellenzőt, amivel eltakarják előlünk azt a területet, ahol a vágást fogják ejteni. Az érzéstelenítő miatt Sel nem érez semmit nyaktól lefelé. Arcán apró könnycseppek folynak végig, de nem tudom eldönteni, hogy a fájdalomtól, a csalódottságtól vagy a boldogságtól. Kifejezéstelen az arca. Megváltozott az utóbbi időben. Már nem olyan életvidám, mint hónapokkal ezelőtt volt. De lehet, hogy ez csak az én társaságom miatt van, hogy csak velem szemben változott meg, amiért nem ítélem el. Én vagyok az oka, annak, hogy így viszonyul hozzám. Én vagyok az, aki eltávolodott tőle és magára hagyta, mikor a leginkább szüksége lett volna rám. Szörnyű ember vagyok.
- És itt is jön a kis csomag - ahogy kiejti a szavakat az orvos, hangos sírás tölti be a termet. Odavezetem tekintetem a hang forrásához, és egy apró csöppség tárul a szemem elé.
- Istenem, de gyönyörű! - szinte némán formálom meg a hangokat. Selena felkapja fejét és nagyra nyílt szemekkel kezd fürkészni engem.
- El akarja vágni a köldökzsinórt? - érdeklődve néz rám a doktor. Bizonytalanul bólintok, mire a kezembe nyom egy ollót és elém tartja a zsinórt, ami inkább egy szivacsos dologra emlékeztet. Egy határozott mozdulattal elvágom és a következő pillanatban már a kisfiamat tartom karjaim között. Selena könnyeivel küszködve csodálja gyermekünket. Arcáról meghatódottságot tudok leolvasni és mérhetetlen szeretettet. Kezébe helyezem fiunkat és úgy gyönyörködök bennük. Könnyek lepik el szemeim. El sem hiszem, hogy apa lettem. - Gratulálok, aranyos kis srác, de hát ilyen szülőktől nem is várhat mást az ember - jópofán viccelődik az orvos, ahogy összevarrja Sel hasfalát. Percek múlva kitolják a műtőből és a szobájába tolják, míg kisfiunkat az újszülött osztályra viszik.
- Mi legyen a neve? - érdeklődve emelem tekintetem a kimerült lányra.  Szemei fáradtak, de arcáról csak a büszkeség sugárzik.
- Nem tudom. Valami egyszerűt, de különlegeset szeretnék. Ahogy megpillantottam, tudtam, hogy a Jeremy nem illik hozzá. Valami mást kell kitalálunk - egyetértően bólintok. Igaza van. Nem hozzá való a Jeremy, magam sem értem, miért egyeztem bele először. Hisz sose akartam apám után elnevezni a fiamat. Percekig ülünk némán a szobában, míg hangos kopogást nem hallunk az ajtón. Felállva sétálok oda és tárom ki, mire legalább tízen löknek arrébb, hogy gratulálhassanak az újdonsült anyukának. Selena barátnői, rokonai nyüzsögve veszik körül a lányt, aki mosolyogva fogadja a gratulációkat. Észre sem veszik, hogy elhagyom a helyiséget. Jó ízűen beszélgetnek és információra éhesen lesik Sel szavait. Nyugalomra van szükségem. Egy kis csendre, hogy végig gondolhassam a továbbiakat. Nyilvánvalóan szükségünk lesz egy új lakásra, ahol feltudjuk nevelni gyermekünket. A babaholmik egy részét már beszereztük, de még biztos, hogy van olyan, amire a későbbiekben szükségünk lesz. De vajon Selena szeretne-e velem egy tető alatt élni? Hajlandó-e megbocsájtani és elfelejteni azt a sok gorombaságot, amit az utóbbi időben tettem? Mert rettentően bunkó és hideg voltam vele. Közömbös volt a terhessége, a szükségei. Hiába jegyeztem el és akartam feleségül venni, a tudat, hogy Cassy még mindig érez irántam valamit, elbizonytalanított. A hosszú folyosón végig sétálva, egy üveg ablak elé tévedek, amin keresztül pici babák sorakoznak ágyakban.
- Rád hasonlít - nem nézek rá a mellettem felbukkanó lányra. Tudom, hogy megvetettség tükröződik smaragd szemeiben. - Választottatok már nevet neki? - hangjából érdeklődés hallatszik ki, de tudom, hogy csak fenn akarja tartani a látszatot. Nem kíváncsi rá, hogy mi van velem, csak azt akarja tudni, hogy Selenával újra rendben van-e a kapcsolatunk. Elítél, amiért így viselkedek és teljesen megértem. Megérdemlem, ugyanis nem normális. Muszáj rendbe szednem magam, de nem megy. Nem tudom kiverni Őt a fejemből.
- Még nem - elfordítva fejem, találkozik tekintetem az övével. Szemei alatt hatalmas karikák éktelenkednek. Nem sokat aludhatott mostanában. - Mennyi van még hátra? - kezeit automatikusan gömbölyödő hasára teszi. Apró mosoly jelenik meg arcán, de próbálja titkolni, hogy jól esik neki, hogy a kis jövevényre tereltem a szót, ahelyett, hogy Cassy-ről kérdeztem volna.
- Épp elég idő ahhoz, hogy kétszer ekkorára dagadjak - szemeit fájdalmasan összeszorítja. Arcán látszik, hogy elpirul, de nem teszem szóvá, hisz egy kismamát csak dicsérni lehet, pláne azt, amelyik ilyen jó formában van, mint Holy. Most látszik meg a sok évnyi edzés és táncolás. - Eddig az orvosok azt mondják, hogy kislány lesz. Ettől Harry teljesen kibukott. Véleménye szerint egy fiút sokkal könnyebb felnevelni, de majd kiderül - kivirul azt arca, ahogy a jövőjükről kezd el beszélni. Szemei ragyognak, ahogy elképzeli férjét és kislányukat együtt játszani és nevetgélni. Így kellene viselkedni-e egy izgatott és normális szülőnek. Ilyen leszek én is. Mindent megfogok tenni azért, hogy kisfiam boldog és teljes családban nőjön fel. Nem akarom, hogy csonka családban kelljen élnie. Nem fogom engedni, hogy olyan élete legyen, amilyen nekem is volt. Megfogok változni és elfogom felejteni azt, hogy Cassy valaha is szeretett. Ezt arra fogom felhasználni, hogy még jobban szeretem a gyermekem és természetesen az édesanyját is. Megérdemlik, hogy mindennél jobban szeressem őket. Hogy mindent megadjak nekik egy tökéletes és boldog élethez.

2 megjegyzés:

  1. Dréga Alexis!

    Nagy öröm volt olvasni, hogy megszületett a kis fiúcska, igaz sajnálom, hogy nem úgy ahogy Selena azt szerette volna. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a kicsi neve. És annak is örülök, hogy Holynak is lesz gyermeke. :)
    Viszont sajnálom, hogy Justin csak most jött rá arra, hogy mennyire elhanyagolta menyasszonyát amikor a legnagyobb szüksége lett volna figyelmére de legalább akar változni és felelősséget akar vállalni meg gondoskodni róluk. Remélem sikerül rendbe tenni a dolgokat és megszereti idővel Selenát is.
    Na látod megérte a sok munkát a rész! Nagyon jól megfogalmaztad és átadtad Justin gondolatait ahogy változik és érzelmi hullámait. Remélem boldog lesz és még hallunk Cassyről is. ;)

    Bianka<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esik, hogy még mindig kitartasz a történetem mellett! Örülök neki nagyon, hogy te még nem adtad fel!
      Úgy gondoltam, hogy ha már mindenkinek családja lesz, akkor az is jelzi, hogy felnőnek a karaktereim és az is jelzi az idő múlását. Remélem ez a továbbiakban sem lesz probléma és nem fog úgy tűnni csak időhúzásnak írtam bele a történetbe.
      A továbbiakról nem mondok semmi konkrétat, de annyit megjegyzek, hogy már csak pár rész van hátra a befejezésig!
      Köszönök mindent és remélem nem fogok csalódást okozni!

      xxAlexis

      Törlés