Epilógus

Drága olvasóim!
Sajnálom, hogy ennyi idő itán jelentkezem csak az utolsó fejezettel, de egyszerűen nem volt energiám és ihletem megírni. Azonban most itt vagyok és nagyjából elégedetten teszem közzé a befejezést!
Nagyon hálás vagyok értetek, hogy kitartottatok mellettem és fáradhatatlanul olvastátok a fejezeteimet! Remélem nem okozom csalódást ezzel a résszel. Nekem így teljes a történet és remélem ti is egyet fogtok érteni vele!
Azt nem tudom, hogy valaha fogok-e új történetbe bele kezdeni, de ha igen, ígérem jelezni fogom nektek! Köszönök mindent! Kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! 
xxAlexis



2020. november 4.:
[zene]
Borongós az égbolt. A nap szikrázó sugarait hatalmas felhők takarják el. Bármelyik pillanatban elkezdhet zuhogni az eső. A táj szürkébe borul. Mintha a színek kifakultak volna és fekete fehérben pompázna minden. Lassú léptekkel közelednek az emberek a sírhelyhez. A lelkész összeszorult torokkal kezdi el a gyászmisét. A felhő teljesen beborítja az eget, ezzel még élettelenebbé téve a környezetet. Minden jelenlévő összerezzen, mikor a pap kiejti az elhunytak nevét. Fájdalmas könnycseppek folynak végig az arcokon. Leírhatatlan érzés lengi körbe a helyszínt. Nehéz súly telepszik az emberek vállára. Megfoghatatlan érzelmek tőrnek fel bennük, minden figyelmeztetés és magyarázat nélkül. Nem értik, miért kellett ennek megtörténnie. Nem értik, miért halt meg a két legjobb barátjuk. Nem látják át a dolgokat. Nem tudják mi zajlott le a háttérben. Nem érthetik, mi miért történt.
- Köszönöm, hogy ennyien eljöttek ma. Szomorú, hogy ilyen körülmények között kell újra találkozni a rég látott rokonokkal, batárokkal - mély lélegzetet véve felemeli fejét és végig vezeti smaragdzöld szemeit a közönségen. Könnyfátyol takarja el férje biztató pillantását, de tudja, hogy ott van és támogatja, ami megnyugvást jelent neki, még ha közben darabokra hullott az élete. - Nehéz volt számunkra az elmúlt pár nap. Szinte lehetetlen épp ésszel felfogni, hogy szeretett barátaink ilyen fiatalon eltávoztak az élők sorából. Cassandra Anne Lane, a legjobb barátnőm volt. Több mint 15 éve hívhatom őt így és ezen a halála sem változtat semmit. Senki nem veheti el tőlem ezt. Mert bár nem fogom tudni felhívni nap, mint nap és nem fogjuk a játszótérre vinni a gyerekeinket és nem tárgyaljuk ki a legfrissebb eseményeket, a legjobb barátnőm marad. A testvérem. Hiányozik. Leírhatatlan, hogy mennyire. Tudják, a Michael-el való kapcsolata nem volt egyszerű, de mégis mikor egymásra néztek látni lehetett a szerelmet. Azt a szerelmet, ami mindent átél, ami mindenen átsegít. Feltétel nélkül szerették egymást. Bármit megtettek volna egymásért és részben ez juttatta őket ide. Ez a felemésztő szeretet az oka annak, hogy most a temetésükön vagyunk. Ennek köszönhetően kell végleg elbúcsúznom tőlük. Ezért vesztettem el a legjobb barátnőmet - hangos zokogás tőr fel belőle. Próbált erős maradni, de a veszteség, amit elszenvedett, áttörték a felállított falakat. Egy bánatos borostyán tekintetű férfi áll mellé, átkarolja, de nem kíséri le a pódiumról. Megköszörüli a torkát, majd beszélni kezd.
- Mint már elhangzott, nehéz időszakon megyünk most mind keresztül. Próbálunk magyarázatot találni arra, hogy miért törtét, ami történt, de kettejükön kívül senki nem tudja. El kell temetnünk a kérdéseinket, a fájdalmunkat velük együtt. Csak a kedves emlékeknek kell megmaradni. Arra kell emlékeznünk, hogy mennyire szerették egymást, hogy milyen boldogok voltak, hogy mennyire szerették a kislányukat. Az emlékeink idővel megfognak fakulni. Nem engedhetjük, hogy a hiányos részletek, elhomályosítsák az irántuk érzett szeretetünket. - megsimítja a nő vállát, akinek zokogása kezd alább hagyni. Óvatosan magához szorítja és elvezeti a koporsók mellé. Egy-egy marék földet felvesznek és rádobják a fadobozokra. Maguk mögött hagyva a helyszínt elindulnak az autók felé. 

Üveges tekintetek merednek a nappaliban felállított asztalra, amin frissen készített étel van tálalva. Senkinek nem megy le egy falat sem a torkán. A temetésre érkezett vendégek már rég elmentek. Egyikük sem volt közeli hozzátartozó, így nem tartották tisztességesnek, hogy maradjanak a fogadásra.
- Szép beszéddel készültél Holy - Selena hangja erőtlenül töri meg a csendet. Órák óta nem szólalt meg senki, de már eljött az ideje annak, hogy megbeszéljék a dolgokat. - Az ügyvéd bármelyik percen megérkezhet, nem akarjátok kicsit rendbe szedni magatokat? - tekintete Justin és Holy között cikázik. Egyik sem felel. A férfi feláll, közelebb megy aggódó feleségéhez és apró csókot lehel arcára.
- Ideje lenne lazítanod egy kicsit. Napok óta te tartod bennünk a lelket. Te szerveztél meg mindent. Az ügyvéddel már elbírunk nélküled is. Menj fel a gyerekekhez - hálás pillantást vet férjére az asszony, majd még utoljára körbenéz és végleg elhagyja a szobát.
- Nehezen bírom elviselni a mézes-mázas aggodalmát - a szúrós megjegyzés Holy ajkait hagyja el. Justin-ban elpattan valami. Hirtelen mérhetetlen haragot kezd el a nő iránt táplálni. Minden erejét össze kell kaparnia, hogy ne sértse meg Holy-t semmivel. Tudja, hogy csak a gyász és a fájdalom beszél belőle. Nem gondolja komolyan.
A bejárati ajtón kopognak. A szobában megfagy a levegő. Megérkezett az ügyvéd. Justin lassú léptekkel indul meg az ajtó felé, hogy beengedje a vendéget.
- Jó estét Mr. Bieber - üdvözlés ként kezet ráznak, majd megjelennek a nappaliban. Az újonnan érkezett férfi helyet foglal a kanapén, kinyitja táskáját és egy vastag borítékot vesz ki belőle. "Mr és Mrs Taylor". Ez áll rajta nagy nyomtatott betűkkel. - Kérem fogadják őszinte részvétemet. Nagyon sajnálom azt, ami a barátaikkal történt. - szomorú tekintetét végig vezeti a társaságon, majd a kezében lévő borítékra pillant. Megköszörüli torkát, majd újra megszólal. - Tudják elég érdekes, hogy a baleset előtt néhány nappal Mike felkeresett, hogy elintézze a biztosításukat és a végrendeletet. - pletykára éhes szemekkel néz körebe, de megkövült pillantásokon kívül mást nem kap.
- Nem térhetnénk a lényegre? - Justin kemény hangjára összerezzen. Lassan és óvatosan felnyitja a borítékot, kiveszi belőle a lapokat. Mély levegőt vesz és elkezdi olvasni a szokásos sablon szöveget. Majd az elhunytak vagyonára kerül a sor.
- A házat eladásra bocsájtják és a pénzt, a biztosítási összeggel együtt, amit egyik, másik vagy minkét szülő elhalálozása esetén, egy számlára kell letenni Rosalie nevére, aki majd csak 21 éves korában juthat a pénzhez. Mike vállalkozását egy bizonyos Ryan Butler személyre hagyták, akit az elkövetkező napokban fogok felkeresni. Kislányuk, Rosalie, Mr és Mrs Bieber-re hagyják, azzal a feltétellel, ha sajátjukként fogják felnevelni. Ami annyit takar, hogy a nevére kell venni-e a kislányt Mr. Bieber. Ha nem hajlandó ezt megtenni, akkor - nem tudja befejezni a mondatát, mert Holy-ból harsány nevetés tör fel. Mindenki megrökönyödött tekintettel néz a nőre, aki könnyeit törölgetve hisztérikusan nevet.
- Ryan Butler-re hagyják a céget? El a legjobb vicc a világon. - megtörli arcát, majd elkomorul tekintete - Annak a rohadéknak a hibája, hogy halottak - mély hallgatás követi az erőteljes kijelentést.
- Ezt mégis hogy érti? A rendőrség szerint senki nem tudja, hogy pontosan mi történt - az ügyvéd hangja elakad, mire befejezi a mondatot. Értetlenül pillant a nőre, majd Justin-ra. - Mit ért az alatt, hogy Ryan Butler a felelős az ügyfeleim haláláért? - nem kap választ.
- Kérem folytassa. Milyen teendőnk van még, hogy rendezve legyen az ügy? - Justin rekedtes hangon szólal meg. Szemeböli üresség tükröződik. Nem kíván több időt sem Holy, sem az ügyvéd társaságában eltölteni.
- Más nincs. Az alkalmazottak megkapták a végkielégítéseket. A ház már meg lett hirdetve és Rosalie nevére is megnyittattam egy bankszámlát, amin már a szülők biztosítási pénze rajta van. A temetés is meg volt. Az ügyet lelehet zárni. - tárgyilagos közöl mindent. Összepakol. Egy példányt a végrendeletekből lerak az asztalra. Mielőtt azonban még távozna Holy-ra szegezi tekintetét - Kisasszony, ha komolyan gondolja az előbbieket, kérem keressen fel az irodámban - nem várja meg Holy reakcióját, csak kilép az ajtón. Justin bezárja mögötte, majd ahogy megfordul hátát a hideg fának dönti. Végig vezeti tekintetét a lépcsőn, ahol az egyik fokon hőn szeretett felesége ül és figyeli őt. Szomorkás mosoly jelenik meg a nő arcán. Lassan feláll és lelépdel a lépcsőn, hogy magához ölelje férjét. 
- Holnap elmegyünk a gyámhivatalhoz és elintézzük a papírokat, hogy törvényesen is a mi lányunk legyen Rosie. Szükségünk van egy kis jóra is az életünkben - szemei könnybe lábadnak, ahogy az elmúlt eseményekre gondol.
- Szánalmasak vagytok. Hogy tudtok a tükörbe nézni reggelente? Te még csak nem is szeretted Cassy-t - Holy szavai hallatán megfagy a levegő. Selena mély lélegzetet vesz és közelebb lép a másik nőhöz.
- Ne merj így beszélni velem a saját házamban. Nem tudod, hogy milyen kapcsolatom volt Cassy-vel, mert miután összeházasodtak Mike-al te megszakítottad vele a kapcsolatot, míg én felkerestem és segítettem neki kihozni Mike-ot a börtönből. Semmit nem tudsz rólam és mégis gyűlölsz, pedig az utóbbi hetekben nekem köszönheted azt, hogy a családod még egyben van - hangja kimért, tárgyilagos. Holy megdöbben, hogy ilyen választ kapott Selenától, a mindig kedves és gondoskodó nőtől. Feláll a kanapéról. Felveszi a kabátját és kisétál mellettük az ajtón.

Soha többé nem beszéltek arról az estéről, mikor megtudták, hogy legjobb barátaikkal mi történt. Tovább léptek és boldogságban élték az életüket. Holy végül felkereste az ügyvédet és Cassy levelét átadva neki tett feljelentés Ryan Butler ellen, akit életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték el. Holy és Harry, ezután végre nyugodt életet élhettek és békességben tudták felnevelni három elragadó gyermeküket. Selena és Justin nem vállalt több gyereket Thomas-on és Rosalie-n kívül. Az életük egyszerű kertvárosi volt. Rosie sosem tudta meg, hogy nem Justin és Sel a szülei, ezzel is tiszteletben tartva Cassy és Mike kérését, azonban hallotta és ismeri is szülei történetét. Sel rengeteget mesélt a kislánynak, Cassy néniről és Mike bácsiról, akik úgy szerették őt, mintha az ő lányuk lett volna.





In Memory of Cassandra Lane & Michael Taylor

2 megjegyzés:

  1. Drága Alexis,
    Öröm volt újra hallani a szeretett szereplőkről, annak ellenére, hogy ilyen szomorú eseménnyel kezdődött. Érdekes volt tapasztalni Holy és a Biebercsalád közötti ellentétet, ami kialakult. Ugyanakkor nagyon szívbemarkoló ahogyan véget ért, hogy Rosie sosem tudta meg kik az igazi szülei, bár a történetüket ismeri. Nagyon szép befejezés ez.
    Köszönöm, ezt a rendkívül izgalmas és szövevényes történetet, mely kiszámíthatatlan cselekménysorozataival és karakteres, szerethető szereplőivel élvezetessé és felejthetetlenné tette számomra ezt a kisregényt.
    Remélem, a jövőben lesz még szerencsém a munkáid olvasásához! :)

    Bianka <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bianka!

      Örömmel tölt el, hogy ilyen véleménnyel vagy a befejezésről. Sokat jelent számomra, mivel rengeteget gondolkoztam azon, hogy mi szerepeljen az epilógusban és, hogy lehetne kerek vége a blognak. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült elérnem a célt, ami az volt, hogy nektek, olvasóknak tetsszen!
      Nagyon hálás vagyok, hogy az elejétől kitartottál mellettem és hűségesen olvastad a történetemet! Nem tudom eléggé megköszönni! :)

      xxAlexis

      Törlés